Spelletich Bódog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spelletich Bódog
Spelletich Bódog) magyar honvéd, nemzetőr őrnagy
Spelletich Bódog) magyar honvéd, nemzetőr őrnagy
Született1815. május 12.[1]
Szabadka[1]
Meghalt1890. augusztus 25. (75 évesen)[1]
Tóváros[1]
Állampolgárságamagyar
Rendfokozataőrnagy
GyermekeiSpelletich István
A Wikimédia Commons tartalmaz Spelletich Bódog témájú médiaállományokat.

Spelletich Bódog (Szabadka, Bács-Bodrog vármegye, 1815. május 12.Tata, Tóváros, Komárom vármegye, 1890. augusztus 25.) jogász, magyar birtokos nemesi család sarja, az 1848-49-es magyar szabadságharc résztvevője, nemzetőr őrnagy.[2]

Élete[szerkesztés]

Apja, Spelletich József, anyja, özvegy Demerácz Alajosné Plenczer Magdolna (1795-1873) úrnő volt.[3] Spelletich Bódog jogot végzett Pesten, ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd 1848 nyarától Bács-Bodrog vármegye szabadkai kerületének országgyűlési képviselője.[4] 1849 február közepétől bácskai kormánybiztos, címzetes nemzetőr, őrnagy. 1849 március 5-én gyorsan szervezett nemzetőri csapatokkal megtámadta a bécsi kezdeményezésre Szabadka feldúlására készülő szerbeket. A gyorsan mozgó alakulatokkal viszonylagos rendet tudott teremteni a Délvidéken.

A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett. Rövid ideig egy lengyel grófnő rejtegette Galíciában. Innen Hamburgba, Londonba, majd 1850-ben Amerikába emigrált. Anyja, előbb Spelletich Józsefné, később Demerácz Alajosné, időben el tudta adni a szabadkai birtokot, így Davenport mellett (Iowa) nagyobb földbirtokot vásárolt. Az iowai földbirtok értéke gyorsan emelkedett mintegy tizenötszörösére, mert hamarosan vasutat és gőzkompot kapott a város. Spelletich Bódog 1855-ben anyjával kihozatta Amerikába három fiát és két leányát. Távollétében halálra ítélték.[5] Amerikában a "Bódog" név latín és angol nyelv megfelelő változatát használta: "Félix".[6]

Ádám nevű fia 1863-ban, 15 éves korában az iowai Hickory Grove-ban halt meg betegségben. Spelletich István nevű fia mint Fort Donelson hőse került be az amerikai polgárháború hadtörténelmébe. István 1868-ban halt meg a szülői házban, 24 évesen. Ekkor az apa, Spelletich Bódog birtokának egy részét eladta, a Davenport (Iowa) körül maradt birtokot és a városban felépített bérházakat pedig Mihály fiára hagyta, 1866-ban leányaival hazaköltözött.[7] Spelletich Mihály (Szabadka, 1845. IX. 27. - Davenport, Iowa, USA, 1922. szeptember 28.) 1922-ben hunyt el, Ádám, István nevű testvérével nyugszik a családi sírboltban. (Oakdale temető, Scott County, Iowa, USA)[8]

Itthonról Spelletich Bódog levelezett Kossuth Lajossal, s tapasztalatait hírlapi cikkekben adta közre. Nekrológja arcképével együtt a Vasárnapi Újság című hetilapban jelent meg az 1890/35. számban.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Feleségül vette 1843. szeptember 13-án Szabadkán,[9] nemes Markovics Paulina (Szabadka, 1818. szeptember 14.Budapest, 1890. február 19.) kisasszonyt,[10] akinek a szülei nemes Markovics Mátyás (17631827), Szabadka főügyésze, tanácsosa és országgyűlési követe, és bajsai Vojnits Teréz (17721824) voltak. Az apai nagyszülei Spelletich József és Kleinzer Magdolna (17951873) voltak. Az anyai nagyszülei bajsai Vojnits Máté (17361795) földbirtokos és Sajnovics Erzsébet (17401801) voltak. Spelletich Bódog és Markovits Paulina házasságából született:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest; Zrinyi Katonai Kiadó, 1983. Spelletich Bódog lásd 350. p.
  • Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861–1865. Budapest, 1964. 149 p. Spelletich Bódog és István lásd 93-94. p.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 1. köt. (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1977. 189 p. ISBN 963 17 2582 0 Spelletich Bódog lásd 14, 27, 156. p.
  • Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 2. köt. Amerikai napló [ (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1979. 262 p. ISBN 963 17 4433 7 Spelletich Bódog lásd 162, 163, 183, 241. p.
  • Arcképe a Vasárnapi Újságból