Shtama-hágói Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shtama-hágói Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország Albánia
Legközelebbi városKruja, Burrel
Terület
  • 20
  • 20
km²
Alapítás ideje1996
Shtama-hágói Nemzeti Park (Albánia)
Shtama-hágói Nemzeti Park
Shtama-hágói Nemzeti Park
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 31′ 14″, k. h. 19° 53′ 53″Koordináták: é. sz. 41° 31′ 14″, k. h. 19° 53′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Shtama-hágói Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Shtama-hágói Nemzeti Park (albán Parku Kombëtar i Qafë Shtamës) 1966-ban létrehozott, 2000 hektáron elterülő nemzeti park Albánia északnyugati részén, a Szkander bég hegyvidék(wd) délkeleti peremén, a Kruja városától keletre emelkedő közép- és magashegységi területen. Ásványvizéről, a korábbi évtizedekben klimatikus gyógyüdülőiről ismert, fenyvesekkel sűrűn benőtt terület.

Földrajza[szerkesztés]

A nemzeti park az 1218 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó Shtama-hágó térségében terül el 2000 hektáron. A hágó az északnyugatra húzódó Szkander bég hegyvidéket választja el a Kruja–Dajt-hegyvidék (Varg Krujë-Dajt) kistájától, a Xibra-hegységtől (Mal i Xibrës). Legmagasabb pontja a Tó-hegy (Maja e Liqenit, 1724 m), a Szkander bég hegyvidék területén további hegycsúcsai a Rrjepa e Qetkos (1686 m), a Kavanija-hegy (Maja e Kavanijës, 1425 m) és a Fehér-szikla (Shkëmbi i Bardhë, 1401 m). Déli, Xibra-hegységi részének legmagasabb pontja a Zith-hegy (Maja e Zithit, 1112 m). E hegycsúcsok némelyike egyúttal a nemzeti park határait is kijelöli: északon a Rrjepa e Qetkos, keleten a Tó-hegy, délen a Zith-hegy és a Lar-hágó (Qafa e Larit, 1228 m), nyugaton pedig a Çudhi–Shkreta-közút határolja.[1]

Az ultrabázisos kőzetekből(wd) és mészkőből felépült hegység területén számos sóban szegény, magnéziumban gazdag forrásvíz bukkan fel. Legtöbb vize keleti irányba folyik, a Mat bal oldali mellékvizei, de medrük csak időszakosan, a csapadékos téli évnegyedben és a tavaszi hóolvadáskor telik meg vízzel. Közülük nevezetesebbek a Shtama-hágói-patak (Përroi i Qafë Shtamës), a Zall i Batrës (’Batra-kavicsos’) és a Tó-hegy csúcsa közelében eredő Zall i Gërmanit (’Gërman-kavicsos’). A park nyugati peremén eredő további kisebb vízfolyások a tengerparti sík irányába hagyják el a területet és az Ishëm(wd) folyót táplálják. A Tó-hegy csúcsánál több jégkorszaki eredetű gleccsertó(wd) található, de ezekről is elmondható, hogy vízzel csak időszakosan telnek meg.[2]

A ritkán lakott terület közigazgatásilag Durrës megye Çudhi alközségéhez(wd) tartozik, települései Çudhi-Kamp és Shkreta, de további szórványok is találhatóak a területén (Ballis, Karagun, Budhi-Kamt stb.).[3]

Élővilága[szerkesztés]

Shtama-hágói fenyves

Az uralkodó barna erdőtalajon alacsonyabb tengerszint feletti magasságban cserjések és tölgyesek húzódnak, ezek helyét a magasabb szintvonalakon fenyvesek veszik át. A nemzeti park területének csaknem 50%-át feketefenyvesek borítják, különösen jelentős állománya a Çudhi-Kamp falu határában, 1150-1220 méteres magasságban elterülő kiterjedt, sűrű ősfeketefenyves. A nemzeti park egyik emblematikus, gyakran előforduló növénye az aranyfák közé tartozó, Albániában őshonos Forsythia europaea(wd). 1200 méteres magasság felett foltokban alpesi legelők váltják fel a fenyveseket.[4]

A nemzeti parkban számos madárfaj él, mellettük jelentősek a barna medve, a vörös róka és a vaddisznó állományai.[5]


Idegenforgalma[szerkesztés]

Az Anyakirálynő-forrás

Kruja felől a Qafë Shtamë felé kitáblázott, jó állapotú aszfaltúton érhető el. Az út előbb a Vaja-szoros (Gryka e Vajës) déli oldalán szerpentinezik, majd a 761 méteren lévő Çudhi-hágót követően éri el a nemzeti park területét. Az út a Shtama-hágóig továbbra is jó minőségű, ezt követően azonban, Burrel irányába már csak terepjáróval lehet továbbhaladni.[6]

A Shtama-hágó a különböző történeti korokban fontos szerepet játszott mint a tengerparti sík keleti peremén fekvő településeket (az ókorban Albanopoliszt, a középkortól Kruját) a belső hegyvidékekkel összekötő útvonal. A 15. században Kasztrióta György albán fejedelem is gyakran itt vonult el krujai sasfészkéből a dibrai(wd) hátországba.[7] A 20. században márványbányát nyitottak a vidéken, Çudhin területén fafeldolgozó üzem és katonai raktár létesült (utóbbi máig működik).[8]

Nevezetesek a Shtama-hágói vidék forrás- és ásványvizei. A hágó közelében, 1100 méteres tengerszint feletti magasságban található a díszesen befoglalt Anyakirálynő-forrás (Kroi i Nënës Mbretëreshë), amelyet az 1920-as években alakítottak ki, amikor innen szállították az ivóvizet I. Zogu király családjának. A forrás vizét ma már a közeli üzemben palackozzák, amely Qafshtama ásványvíz néven kerül kiskereskedelmi forgalomba. Az egész évben csorgó forrás körüli sűrű fenyvesben több kirándulóhelyet is kialakítottak.[9]

A 20. század utolsó negyedében indult meg a mediterrán éghajlatú hegyvidéki övezet klimatikus üdülőhellyé való alakítása. 1978-ban nyitották meg 130 ágyas tüdőszanatóriumát (főként asztmás megbetegedésben szenvedőknek), majd ezt követően több kisebb gyógyszállót is. Az 1991-es rendszerváltást követően ezek nagy része bezárt, egyedül az egykori úttörőtábor épületében működik motel és étterem.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pasha 2006 :135.; Sheme & Mara 2017 :141.; Parqet kombëtare 2018 :47.; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.  
  2. ↑ Pasha 2006 :71.; Parqet kombëtare 2018 :47., 50.
  3. ↑ Parqet kombëtare 2018 :46.
  4. ↑ Dienes 2017 :152.; Parqet kombëtare 2018 :50., 55.
  5. ↑ Parqet kombëtare 2018 :55.
  6. ↑ Nagel 1989 :135.; Dienes 2017 :188.; Parqet kombëtare 2018 :51.
  7. ↑ Pasha 2006 :71.
  8. ↑ Pasha 2006 :74.; Dienes 2017 :152.
  9. ↑ Dienes 2017 :152.; Parqet kombëtare 2018 :50–51.
  10. ↑ Nagel 1989 :135.; Dienes 2017 :152.; Parqet kombëtare 2018 :50.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Parqet kombëtare 2018: Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. július 22.  
  • ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Shtama-hágói_Nemzeti_Park&oldid=26249961”