Savanyú iszaptársulás

Virágzó Tojásdad csetkáka (Eleocharis ovata)

Csónakos tőzegmoha (Sphagnum palustre)

A savanyú iszaptársulás (Ranunculo flammulae-Gratioletum Borhidi & Juhász 1985) az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályában a savanyú csetkákások (Eleocharition acicularis) társulástani csoportjának egyetlen, Magyarországon is növő társulása.

Elterjedése, előfordulása

Belső-Somogyban, a darányi Nagy-berekben jellemző.

Szerkezete, karakterfajai

Ez az igen érzékeny, reliktum jellegű, iszaplakó gyeptársulás a savanyú homoktalajú lápok olyan árkaiban tűnik fel, amelyeket tavasszal hosszú időre elönt a sekély víz. A laza szerkezetű gyepből kiemelkednek a csetkáka fajok törpezsombékjai, amelyek közeit amfibikus jellegű, a sekély elárasztást jól tűrő kúszó vagy indás növények töltik ki a talaj nagy részét beborítva.

A virágos növények mellett fontos szerepet játszanak a mohák, amelyek képesek időben meghosszabbítani a termőhely vízellátását. A társulás igen sérülékeny, tehát 1-2 szárazabb év alatt teljesen eltűnik, és csak több év alatt regenerálódik.

Szerkezetalkotó fajai a különféle csetkákák (Eleocharis spp.),:

• sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica),
• apró csetkáka (Eleocharis acicularis),
• tojásdad csetkáka (Eleocharis ovata),
• egypelyvás csetkáka (Eleocharis uniglumis),

További jellemző fajai:

• kúszó békaboglárka (Ranunculus flammula),
• heverő orbáncfű (Hypericum humifusum),
• gázlóvirág (Hydrocotyle vulgaris) — ritka, védett faj,
• csikorgófű (Gratiola officinalis) — tömeges, gyepalkotó.

Mohaszintje gyakran dús; elérheti a 20–30%-os borítást. Összetételében forráslápi mohák:

• lápi moha (Aulacomnium palustre),
• Sendtner-sarlósmoha (Drepanocladus sendtneri) és

tőzegmohák:

• csónakos tőzegmoha (Sphagnum palustre),
• lágy tőzegmoha (Sphagnum platyphyllum)

egyaránt szerepelnek.

Források

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai