Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-45-2
Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német zeneszerző, karmester, esztéta. A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a német opera megreformálója volt. Zeneszerzőként operái tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari-, kamara- és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, -átiratok és hangszerelések). Zenéjének meghatározó jellemzői a Gesamtkunstwerk (összművészet: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége), a vezérmotívumok következetes alkalmazása, a végtelen dallam és a Sprechensang, a deklamáló énekbeszéd. Zeneelméleti munkássága is jelentős.
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, az irodalom eleinte jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterség legfontosabb elemeit néhány hónap alatt Theodor Weinlingtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Az igazán meghatározó zenei élmény, amelynek hatására véglegesen a muzsikus pálya mellett döntött, Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt. 1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután hitelezői elől 1839-ben Párizsba menekült, ahol a legnagyobb nyomorban élt, amíg operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Ennek sikere az ottani színház karmesterségéhez segítette. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, és emiatt német földről Svájcba menekült.
1861-ben térhetett vissza hazájába, amikor II. Lajos bajor király Münchenbe hívta. Ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között egyedül az alkotásnak szentelhette idejét. 1865-ben kicsapongó és költséges életvitele a müncheniek nemtetszését váltotta ki, ezért távoznia kellett a bajor fővárosból. Újra Svájcban, ezúttal Luzern közelében, Tribschenben telepedett le. Itt kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nem csak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Párjával 1872 áprilisában Bayreuthban ért vándorútja végére és pályája csúcsára. Életének legtevékenyebb négy esztendeje következett. Irányításával, operáinak bemutatására megépült régi álma, a Bayreuthi Fesztiválpalota (Bayreuth Festspielhaus). A Bayreuthi Ünnepi Játékok (németül: Bayreuther Festspiele) ma is élő sorozatának megnyitóján, 1876. augusztus 13-án a jóbarát Richter János vezényelte legismertebb kompozíciója, a Ring-tetralógia első darabját, A Rajna kincsét.