Rogier van der Weyden
| Rogier van der Weyden | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | 1400 Tournai |
| Meghalt | 1464. június 18. (64 évesen) Brüsszel |
| Sírhely | Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház |
| Nemzetisége | flamand |
| Stílusa | gótika, reneszánsz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rogier van der Weyden témájú médiaállományokat. | |
Rogier van der Weyden (eredetileg: Rogier de la Pasture) (Tournai, 1399/1400 – Brüsszel, 1464. június 18.) németalföldi festő, Jan van Eyck mellett a késő gótika és a kora reneszánsz átmenetének jelentős mestere. Műveinek témájában, komponálásában erősen érződik a középkori jelleg, a legkisebb részletek reális megjelenítése, határozott karakterábrázolása, képeinek mozgalmassága azonban már túlmutat ezen. Jelentősek oltárai (pl. Keresztlevétel), szárnyas oltárai, valamint portréi.
Életútja[szerkesztés]
A belgiumi Tournaiban született mint Rogier de la Pasture. Apja Henri de la Pasture, aki késgyárosként dolgozott Turnaiban, anyja Agnes de Watrélos. Rogier Robert Campin festőműhelyében volt tanonc hat évig. 1426-ban feleségül vette Elisabethet, egy Jan Goffaert nevű brüsszeli cipőkészítő lányát. Négy gyerekük született: 1427-ben Cornelius - ő később karthauzi szerzetes lett -, 1432-ben pedig Margaretha. 1435 októberében a család Brüsszelben telepedett le. Itt született 1437-ben Pieter, majd a következő évben Jan. 1436. március másodikától Rogier a város hivatalos festője lett. 1450-ben Rómában járt mint zarándok. 1464. június 18-án halt meg Brüsszelben.
Művészete[szerkesztés]
A brüsszeli városháza számára készített 4 képből álló allegorikus-történeti sorozata, az Igazságosság/vagy Traianus császár négy igazságtétele címen ismert munkái elpusztultak, csak a berni múzeum falikárpitjában maradtak fenn. Ezen kívül kizárólag vallási képeket festett, híresek oltárképei és szárnyas oltárai. Ábrázolási eszközeiben nem haladta meg a Van Eyck testvérek művészetét, de mégis nagyon jelentős, amiben eltér, ez pedig a lélekábrázolás, az érzelmek kifejezése, s ezzel nagy hatást gyakorolt az őt követő németalföldi festészetre, sőt a ferrarai festők is követték, ilyen módon exportálta a lelki kifejezés eszközeit Itália földjére is. Őt magát az olasz festészet nem érintette meg.
Van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira fejlett, mint a Van Eyck testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb. Realizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje leginkább a Krisztus levétele a keresztről (közismertebb címén Keresztlevétel) alkotásán figyelhető meg. Ernst Gombrich is e művét emeli ki egyik híres könyvében,[1] s az elemzéshez kihajtható színes illusztrációt mellékelt, amelyen szemügyre vehetjük ezt az egyszerű, világos kompozíciót, amely szabályos anélkül, hogy az mesterkélt vagy erőltetett lenne. A középpontban Krisztus halott testét látjuk, a két szélen a két síró asszony alakja kiegészíti egymást. Az ájult Szűzanyát egyfelől Szent János, másfelől Mária Magdolna támogatja, s mindez ritmikusan követi Krisztus leeresztett testének vonalát. A háttérben egy idős ember nyugodt testtartása hatásosan ellensúlyozza a főszereplők érzelmekkel teli mozdulatait. Rogier van der Weyden mintegy elindította az új irányt, a vallási mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, a valósághoz mennél hivebben.
Portréfestőnek és rézmetszőnek is kiváló volt, sajnos sok műve csak másolatban maradt fenn.
Képeiből[szerkesztés]
- A mirafloresi Mária-oltár, középen Krisztus siratása ábrázolásával (1430-as évek, ma Berlinben)
- Keresztelő Szent János kis hármas oltára (1435)
- Krisztus levétele a keresztről, oltárkép, 1435, Madrid, Museo del Prado
- Keresztrefeszítés (triptichon, 1440-es évek)
- Utolsó ítélet (9 tábla a beauni kórház részére, 1445 körül)
- Columba-oltár, triptichon, 1455, München, Alte Pinakothek
- Sírbatétel Uffizi
- Madonna négy szenttel (aranyalapon, Frankfurt am Main)
- Escorial Golgotája
- Hágai Sírbatétel
- Királyok imádása (triptichon, müncheni képtárban)
- Mária Magdolna (Louvre)
-
Angyali üdvözlet (triptichon, 1434) -
A Columba-oltár (triptichon, 1455) -
Fiatal nő arcképe (1430) -
Antoine de Bourgogne arcképe (1460)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ernst Gombrich: A művészet története. Budapest : Gloria Kiadó, 2002. Hagyomány és újítás c. fejezetben Rogier van de Weyden, 275-276. o.
Források[szerkesztés]
- Akadémiai Kislexikon. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1990
- Barát Béla, Éber László, Felvinczi Takács Zoltán: A művészet története. Budapest, 1926
- Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935, Rogier van der Weyden szócikke, 612. o.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
