Raumizmus
A raumizmus, eszperantóul raŭmismo, az eszperantista közösségben elterjedt ideológia, ami az eszperantó nyelvi közösséget önálló, szórványban élő, választott nyelvi kisebbségként írja le. Kritizálja a hagyományos eszperantó mozgalom céljait, ami arra törekszik, hogy az eszperantót a fő nemzetközi nyelvvé tegye. Ezt a hagyományos célt eszperantóul Fina Venko (végső győzelem) néven emlegetik, innen a hagyományos ideológia neve finvenkismo. Az ideológiát a Raumista kiáltvány alapozta meg 1980. augusztus 31-én.
A raumista kiáltvány[szerkesztés]
A raumista kiáltványt (eszperantóul Manifesto de Raŭmo vagy Raŭma Manifesto) az eszperantista ifjúság Raumában (Finnország) tartott 36. kongresszusán javasolták, és a résztvevők közül és az ifjúsági csoportok közül sokan alá is írták. A kiáltvány kritizálja az eszperantó mozgalom identitásválságát, vagyis a különbséget az utópisztikus végső győzelem és sok eszperantista történelmileg kialakult viselkedése között. Nem lett a nemzetközi szervezetek hivatalos nyelve, és a nemzetközi eszperantó közösség számára adott célok közül az a lehetőség valósult meg, hogy a nyelvet, mint önmagát szeressék, élvezzék, és ismerkedjenek a segítségével.
A kiáltványban megállapították, hogy a kívánatos cél nem más nyelvek helyettesítése a nemzetközi életben, vagy a nagy nemzetközi szervezetekben hivatalossá válni, hanem a közösségnek új célokat kell kitűznie magának és nyelvének. Ezek a célok: a nyelv terjesztése és annak értékeinek ápolása, melyek így valósítandók meg:
- szemléltető eszköz a nyelvoktatásban
- diszkriminációmentes kapcsolatteremtés nemzeti és nemzetközi keretek között
- kapcsolatteremtés határok nélkül
- egy új nemzetközi kultúra ápolása
A legutóbbi ponthoz kapcsolódva fogalmazták meg, hogy az új identitás kereséséből következően az aláírók egy önként választott, szórványban élő nyelvi kisebbség tagjainak tekintik magukat.
A továbbiakban a kiáltvány a nemzetközi eszperantó kongresszusok szerepével foglalkozik, és szükségesnek tartja, hogy a szakmai kongresszusokon is erősítsék az eszperantó szerepét.
Zárásként megjegyzi, hogy az eszperantó első évszázada bebizonyította, hogy eszperantóul mindent ki lehet fejezni. A második évszázadban fel kell hívni a világ figyelmét a nyelv saját kultúrájára, és nemzetközileg is figyelemre méltó dolgokat kell alkotni.
Reakciók[szerkesztés]
A kiáltványt már az aláírása után sok eszperantista kezdte el kritizálni. Az eszperantó közösség kettészakadt. A Literatura Foiro irodalmi folyóirat sokat foglalkozott a kiáltvánnyal és a raumizmussal, és a raumizmus kibővült. Ebből a mozgalomból alakult ki az Eszperantó Közösség nevű szervezet (Esperanta Civito), amely kváziállami intézetként igyekszik képviselni az eszperantóul beszélőket.
A raumizmus ellenzői megújították az eszperantó eredeti célkitűzését, a világ meghódítását, mint második nyelv, és kiadták többek között a Prágai Kiáltványt. Ezt a megújult eredeti ideológiát eszperantóul Finvenkismo néven emlegetik. A raumizmus több híve is kritizálta az Eszperantó Közösséget, mert szerintük visszaélt a raumizmus fogalmával.
Források[szerkesztés]
- Raumista Kiáltvány (eszperantóul)
- Eszperantó Közösség (eszperantóul)
- Lingvo Prismo - weboldal a nyelvekről és a nyelvekért (Rauma Manifesto) (angolul)