Rózsaffy Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rózsaffy Dezső
A restaurátori műhelyben (1934)
A restaurátori műhelyben (1934)
SzületettRózsaffy Dezső István Lipót
1877. július 22.
Budapest[1]
Elhunyt1937. november 19. (60 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLempiczky Olga
(h. 1910–1937)
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiRózsaffy Alajos
Burger Malvina
Foglalkozása
  • művész
  • festőművész
  • művészettörténész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1901)
SírhelyeFarkasréti temető (10/1-1-135)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsaffy Dezső témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rózsaffy Dezső (Budapest, 1877. július 22.[4] – Budapest, Erzsébetváros, 1937. november 19.)[5][6] művészettörténész, festőművész, múzeumigazgató.

Élete[szerkesztés]

Rózsaffy Alajos (1833–1910) rendőrségi főorvos és Burger Malvina (1851–1907) fia. 1901-ben a Budapesti Tudományegyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. Festeni 1902 és 1909 között a magyar fővárosban, Nagybányán, Münchenben és Párizsban tanult. Először 1906-ban, majd 1907-ben és 1908-ban is, szerepelt képeivel a párizsi Salon d’Automne tárlatán.[7] 1908 és 1910 között a párizsi Le Grande Revue című újság rajzolója volt. Ezután hazatért és Az Újság műkritikusaként működött. 1912-ben kinevezték a budapesti Szépművészeti Múzeum könyvtárának és modern szoborosztályának igazgató-őrévé, amely tisztséget haláláig viselt. 1915-től Budapesten is voltak csoportos és gyűjteményes kiállításai. 1920-ban a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása, 1928-ban az Ernst Múzeumban vett részt csoportos kiállításon, majd 1933-ban a Fränkel Szalonban nyílt meg második kollektív kiállítása. 1929-ben a Barcelonai Világkiállításon ezüstérmet nyert. Tagja volt a Paál László Társaságnak, meghívott tagja a Szinyei Merse Pál Társaságnak és tiszteleti tagja az Új Művészek Egyesületének. Számos tanulmányt, cikket írt hazai és külföldi lapokba és folyóiratokba. Ismertette hazai festők művészetét francia nyelvű cikkekben, többek között a Gazette des Beaux-Arts című művészeti szemlében 1926 és 1929 között. 1929-ben megkapta a francia Becsületrend lovagi keresztjét a francia-magyar művészeti kapcsolatok fejlesztése körül végzett munkásságának elismeréséül. Halálát tüdőgyulladás, szívbénulás okozta. 1939-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múzeumban. Több képe a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.[8]

Családja[szerkesztés]

Felesége az orosz származású Lempiczky Olga Alexandrovna (1881–1946)[9] festőművész volt, akit 1910. október 6-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[10]

Három gyermekük született:

  • Rózsaffy Dezső (Párizs, 1907–?)
  • Rózsaffy Péter György (Neuville-sous-Montreuil, 1908–?)
  • Rózsaffy Lucián Agáta, Lucy (Gödöllő, 1911–?), Rihmer Pál Elek építészmérnök felesége.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Művészeti lexikon. Szerk.: Éber László. 1-2. kötet. Budapest, 1935, Győző Andor.
  • Életrajza a Kieselbach Galéria hivatalos oldalán
  • Vayer Lajos. „Rózsaffy Dezső”. Művészettörténeti Értesítő (Magyarország) 27 (1), 84–86. o. (Hozzáférés: 2022. február 2.)