Pseudapocryptes borneensis
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Pseudapocryptes borneensis (Bleeker, 1855) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pseudapocryptes borneensis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudapocryptes borneensis témájú kategóriát. |
A Pseudapocryptes borneensis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A Pseudapocryptes borneensis előfordulási területe Délkelet-Ázsiában van; a Maláj-félszigeten és Indokínában található meg.
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a gébfaj legfeljebb 12 centiméter hosszú. A fején és testén számos apró, barna pont látható.
Életmódja[szerkesztés]
Trópusi halfaj, amely az édes- és brakkvízben érzi jól magát. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. Az iszapos folyótorkolatokban és a folyók alsó szakaszainak az árapálytérségében él. Pihenés közben vagy veszély esetén, a mély üregébe bújik el.
Felhasználása[szerkesztés]
Ennek az iszapugró gébnek csak kis halászati értéke van; azonban a Mekong deltájának a közelében levő halpiacokon néha megtalálható a Pseudapocryptes borneensis.
Források[szerkesztés]
- Pseudapocryptes borneensis (Bleeker, 1855) FishBase
- Kottelat, M., A.J. Whitten, S.N. Kartikasari and S. Wirjoatmodjo, 1993. Freshwater fishes of Western Indonesia and Sulawesi. Periplus Editions, Hong Kong. 221 p.
