Pethe Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pethe Lajos
Született1879. március 12.
Jablonca
Elhunyt1958. augusztus 20. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (22-1-150)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Pethe Lajos (Jablonca, 1879. március 12.Budapest, 1958. augusztus 20.) bányamérnök, vaskohómérnök.

Életpályája[szerkesztés]

Rozsnyón érettségizett. 1898–1902 között vaskohászatot és bányászatot tanult az akadémián. 1902–1906 között Szélaknán tevékenykedett. 1906-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1904–1907 között a marosújvári főbányahivatal tisztje volt. 1907–1909 között a sóbányahivatal tisztjeként dolgozott. 1910–1914 között a nagybányai bányaigazgatóság veresvízi bányájának segédmérnöke és a felsőbányai bányahivatal mérnöke volt. Az első világháború alatt (1916–1918) az országos hatáskörű Bányafelügyelőség vezetője volt; 86 bánya- és kohóműben a hadifontosságú fémek termelését irányította. 1918-tól Nagybányán a bányaigazgatóságon dolgozott. 1921-től a Pénzügyminisztériumban a bányászati és kohászati felsőoktatás irányítójaként tevékenykedett. 1921–1936 között a Pénzügyminisztérium Bányászati Ügyosztályának vezetője volt főbányatanácsosi rangban. 1935–1936 között Komló fejlesztésének elindítása is hozzá köthető. 1936-ban nyugdíjba vonult. 1936-tól az Iparügyi Minisztérium állami érc- és kőszénbányászati és kutatási szakosztályának vezetője volt. A második világháború után, 1950-től részt vett a vegyesásvány-bányászat újjászervezésében. 1952–1955 között a Bányászati Tervező Intézet tudományos tanácsadója volt.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Pethe György és Huber Emma voltak. 1907-ben, Rudnokon házasságot kötött Onczay Margittal.[3]

Sírja a Farkasréti temetőben található (22-1-150).[4]

Művei[szerkesztés]

  • Újabb feltárások a veresvízi m. kir. bányamű nyugati osztályában (1911)
  • Fémbányászatunk technikai fejlődése (Budapest, 1929)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Keresztény magyar közéleti almanach, 3. kötet: Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerkesztette: Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8