Otepää (község)
| Otepää község | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Észtország | ||
| Megye | Valgamaa | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3727 fő (2015. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 17,7 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 217,4 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
 | |||
 é. sz. 58° 03′, k. h. 26° 29′Koordináták: é. sz. 58° 03′, k. h. 26° 29′ | |||
| Otepää község weboldala | |||
Otepää község község, észt nyelven: Otepää vald) Valgamaa megye keleti részén. A község több faluból álló közigazgatási terület. A községet Kalev Laul polgármester vezeti.[2] A község lakossága 2017. január elsején 3849 fő volt, amely 217,4 km²-es területét tekintve 17,7 fő/km² népsűrűséget jelent.
Földrajza[szerkesztés]
A községet délről Urvaste, délnyugatról Sangaste, nyugatról Puka, északról Palupera, keletről Kanepi határolja.
Története[szerkesztés]
A terület központját, Otepää-t több alkalommal is említi Henricus de Lettis Krónikája. A pogány törzsek otepää-i földvára[3] volt a Kardtestvérek vezette német keresztes seregek egyik meghódítandó célpontja.[4] A várat és területet az oroszok is rendszeresen támadták.[5][6] Végül a Kardtestvérek kezdtek kővár építésébe (1216),[7] [8] amelyet egy ostromot követően át kellett engedniük az oroszoknak (1216).[9][10] Az erődöt az oroszok bázisként használták a német területek ellen indított fosztogató hadjáratokhoz.[11] Amikor a németek elfoglalták a tartományt, Dorpat szerepe erősödött meg Otepää rovására, az előbbi lett a püspökség székhelye.[12][14] A dorpati püspök azonban gondot fordított az erőd megerősítésére (1224).[18]
A hódítók fellegvárait gyakran régi központokban létesítik, ezért nem meglepő, hogy Tartu püspöke nem sokkal a terület meghódítása után felépítette kővárát Otepääben. A hely azonban kívül maradt a nemzetközileg releváns kereskedelmi útvonalakon, és feltehetően túl közel volt egy másik központhoz, Tartuhoz, amelynek domborzati helyzete egyértelműen kedvezőbb volt. Ennek eredményeként a középkori Otepää gyorsan kezdte elveszíteni jelentőségét nemcsak a kereskedelmi, hanem a politikai hálózatok számára is.[19]
A Német Lovagrend fennhatósága 1335-ben már egész Livóniára kiterjedt, kivéve a dorpati püspökséget.[12] A rendi hatóságok követelték a dorpati püspöktől, hogy fizessen éves adót, vagy hagyja el a széket. Dietrich Damerau[20] azonban ezt visszautasította. 1396-ban a Lovagrend Livónia tartomány mestere, Wennemar von Bruggenei, vezetésével hadjáratot indított ellene. Otepää várát a földdel egyenlővé tették, a püspök pedig kénytelen volt feladni politikáját. 1397-ben a dorpati püspök elismerte a Rend fennhatóságát.
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Városi község[szerkesztés]
Falvak[szerkesztés]
Otepää község területéhez 21 falu tartozik: Arula – Ilmjärve – Kassiratta – Kastolatsi – Kaurutootsi – Koigu – Kääriku – Mägestiku – Mäha – Märdi – Nüpli – Otepää küla – Pedajamäe – Pilkuse – Pühajärve – Raudsepa – Sihva – Truuta – Tõutsi – Vana-Otepää – Vidrike.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Észt Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2015. május 27.)
- ↑ Siseministeerium: Kohalike omavalitsuste juhid 2014. a. jaanuari seisuga Archiválva 2014. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, vaadatud 17. oktoober 2014
- ↑ Mägi: Estonian hillforts 56. oldal For several other Estonian eleventh- to twelfth-century hillforts, the dominant factor defining their location was their function as a political centre. Most inland Estonian hillforts probably belonged to this group, where Tartu, Viljandi and Otepää stood out as the most prominent examples.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XII:6 (1208) Miután a rigaiak segítségül hívták a Mindenható Istent és Máriát, a Boldogságos Istenszülőt, a Milícia Testvéreivel, Theodorik, a [rigai] püspök testvére, a kereskedők és néhány más német bevonult Treidenbe. Összehívtak egy nagy és erős sereget egész Livóniából és Lettigalliából, és éjjel-nappal menetelve Unganniába érkeztek. Ott elpusztították a falvakat, megölték a pogányokat, és így tűzzel és karddal bosszút álltak sérüléseikért. Végül összegyűltek az Odenpäh erőd, vagyis a Medve Feje-erőd előtt, és felégették az erődöt.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XX:3 (1216) Amikor a nagy Pszkov király, Vlagyimir meghalt, feltámadt a livóniai egyház új ellenfele, Vlagyimir, aki a pszkov oroszok nagy seregével együtt felkelt Unganniába. Tábort ütött az Odenpäh-hegynél, és szétküldte seregét a környező falvakon és tartományokon. Felgyújtották és kifosztották a földet, sok férfit megöltek, az asszonyokat és gyerekeket fogságba hurcolták.
- ↑ Mägi: Estonian hillforts 57. oldal Specifically, Tartu, Viljandi and Otepää, but also several others, were men- tioned in early thirteenth-century chronicles as political centres that were fre- quently attacked both by the crusaders and by the Russian princes.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XX:5 (1216) Az unganiak ismét a püspökökhöz fordultak, segítséget kérve az oroszok ellen. A püspökök elküldték embereiket a milícia testvéreivel együtt Unganniába. Összehívták az összes észt tartományaikból, és letelepedtek az Odenpäh-hegyre, ahol egy nagyon erős várat építettek és megerősítettek mind az oroszok, mind a többi, még meg nem keresztelt nép ellen.
- ↑ Mägi: Estonian hillforts 58. oldal In southern and eastern Estonia, except in Virumaa, nearly all hillforts were abandoned soon after the first quarter of the thirteenth century.1 Great exceptions were big central hillforts at the crossroads of trade routes – Tartu, Viljandi and Otepää.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XX:7 (1216) Miután a livóniai sereg visszatért Jerwanból, a novgorodiak a nagyböjt idején [febr.] azonnal nagy orosz hadsereget gyűjtöttek össze. Vlagyimir Pszkov királya és alattvalói velük mentek, és követeket küldtek egész Észtországba, hogy megkérjék az észteket, hogy ostromolják a németeket és az ungannokat Odenpába. Nemcsak az oeseliek és a harrieniek jöttek, hanem még a szakkáliaiak is, akiket már megkereszteltek. Ez utóbbiak abban reménykedtek, hogy levetik magukról a németek igáját és megkeresztelkedésüket is. Elmentek az oroszokhoz, és velük együtt ostrom alá vették Odenpäh erődjét. Tizenhét napig harcoltak a németek és a velük lévők ellen, és nem tudtak bántani őket, mert az erőd rendkívül erős volt. Az erődben tartózkodó püspöki íjászok és a Milícia Testvérei sok oroszt megsebesítettek és megöltek ballistáikkal. Az oroszok íjaikkal és nyilaikkal szintén megsebesítettek néhány embert az erődből. Az oroszok körbejárták a tartományokat, sok embert foglyul ejtettek, megölték őket, és a holttestüket a vízbe dobták, amely a hegy lábánál volt, hogy a várbeliek ne tudták használni a vizet. Minden kárt megtettek, amit csak tudtak, elpusztítottak és felgyújtottak mindent a földön. Amikor végül, megszokott módszereik szerint, teljes erejükkel megpróbálták bevenni az erődítményt a hegyen, a németek és az észtek visszaverték őket. Emiatt sok embert vesztettek. A püspökök és a Milícia Testvérei, amikor meghallották, hogy embereiket ostrom alá vették, mintegy háromezer embert küldtek a segítségükre. Volquin, a milícia nagymestere vezetésével. Wenden Berthold és Theodorik, a püspök testvére is együtt ment a livóniaiakkal, a lettekkel és néhány zarándokkal. A Restjerw-tóhoz értek, és találkoztak egy fiúval, aki az erődből jött. Felfogadták kalauznak, és hajnalban megérkeztek az erődhöz. Az oeselieket a jobb oldalon hagyva az oroszok felé nyomultak és harcoltak velük. Látva, hogy a[z orosz] hadsereg nagy és erős, az erőd felé fordultak. Mert az oroszok és az oeseliek körülbelül húszezren voltak; ekkora tömegtől elől bemenkültek az erődbe. A Milícia Testvérei közül néhány erős férfi, Constantine, Berthold és Heylas elesett, ahogy a [Albert] püspök háznépének egy része is. A többiek épségben beértek az erődbe. Az emberek és a lovak sokasága miatt éhínség volt, élelem- és szénahiány volt az erődben, és a lovak megették egymás farkát. Az orosz hadseregben is mindenből hiány volt, és a harc utáni harmadik napon tárgyalást kezdtek a németekkel.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XX:8) Békét kötöttek velük, de azzal a feltétellel, hogy a németek mindegyike elhagyja az erődöt és visszatér Livóniába [kb. március 1]. Vlagyimir király felszólította vejét, Theodorikot, hogy jöjjön vele Pszkovba, hogy megkössön békét. Theodorik megbízott benne, és lement hozzá. A novgorodiak azonnal kiragadták Theodorikot a király kezéből, és magukkal vitték fogságba. A németek, miután békét kötöttek, levonultak az erődből a livóniaiakkal és lettekkel, az oroszok és oeseliek között, és visszatértek Livóniába.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVII:3 (1223) A szakkáli véneket pénzzel és sok ajándékkal küldték Oroszországba, hogy ha tehetik, hívják az orosz királyokat, hogy segítsenek nekik minden német és latin ellen. A szuzdali király bátyját küldte nagyszámú sereggel a novgorodiak megsegítésére. A novgorodiak csatlakoztak hozzá, a pszkov király is polgáraival, a sereg mintegy húszezer főt számlált. Megérkeztek a Dorpat melletti Unganniába, és a dorpatiak nagy ajándékokat küldtek nekik. A király kezébe adták az általuk foglyul ejtett fegyveres testvéreket és németeket, valamint lovakat, ballistákat és sok minden mást, és segítséget kértek a latinok ellen. A király az erődben helyezte el embereit, hogy uralja Unganniát és egész Észtországot. A király továbbment Odenpäh-be, és ott is hasonlóan járt el.
- ↑ a b A Dorpat egyházmegyét 1211-ben Leal egyházmegye néven alapították. 1224-ben nevezték át Dorpat egyházmegyévé. 1558-ban az egyházmegye megszűnt.Hierarchia Catholica: Dioecesis Tarbatensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 4.)
- ↑ a b Herman von Buxhoevden 1163-ban született. 1219-ben neveztél ki Észtország püspökévé, a püspökség székhelye Leal (Lihula) volt, majd Észtország újabb egyházmegyéi létrejöttekor Dorpat püspökévé vált, e tisztségből 1245-ben mondott le, 1248-ban halt meg Dorpatban. Herman von Buxhoevden öccsének, Albert von Buxhoevden riga alapító püspökének volt a bátjya, egyházi karrierjét testvérének köszönhette. Bishop Herman von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica, Volume 1, Page 472
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:2 Az unganiak is örültek Hermann püspök[13] uralmának, aki Odenpähben tartózkodott.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XIII:3 Englebert, a Boldogságos Mária templom prépostja ugyanabban az évben (1209) meghalt.
- ↑ Engelbert von Buxhoeveden (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ Kilegund: plébánia
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:8) (1224) Hermann püspök[13] elment vele Unganniába, és elkezdte építeni az erődöt Odenpäh-ben. Az erődbe helyezett nemes férfiakat és tiszteletreméltó lovagokat, Engelbertet, rokonát[15])[16] Thysenhusenből, Theodorikot, testvérét, Luneburgi Helmoldot, egy körültekintő és nemes embert, valamint Doleni Jánost, és mindegyiküknek adott egy tartományt vagy kilegundot[17] hűbérként. Nagyon sok németet fogadott be az erődbe, hogy megvédhessék a földet és az erődöt az ellenségtől, és megtaníthassák észt alattvalóikat a keresztény hitre. Az észtek azonban, mivel korábban árulók voltak, nem lakhattak a németekkel az erődben.
- ↑ Mägi: Estonian hillforts 58-60. oldalak The strongholds of conquerors are frequently established in old centres, and it is, therefore, not surprising that the Bishop of Tartu built his stone castle in Otepää soon after the district was conquered. However, the place remained outside the internationally relevant trade routes and was presumably too close to another centre, Tartu, which had a topographic position that was clearly more favourable. As a result, medieval Otepää quickly started to lose its relevance for not only trade-related, but also for political networks.
- ↑ Dietrich Damerow 1330-ban született. 1378. december 21-én nevezték ki Dorpat püspökévé, 1400-ban lemondott, 1408-ban halt meg.Dietrich Damerow (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Henrik Livónia krónikája: Henricus Lettus .szerk.: James A. Brundage: The Chronicle Of Henry Of Livonia (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-12888-9. Hozzáférés ideje: 2022. október 31. A könyv beszkennelt változatának letöltése.
- ↑ Mägi: Estonian hillforts: Marika Mägi. Making Livonia: actors and networks in the medieval and early modern Baltic Sea Region – Estonian hillforts before and after the thirteenth-century conquest (angol nyelven). ISBN 9780367481285. Hozzáférés ideje: 2023. január 11.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Otepää vald című észt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Kivétel a Története fejezetet.
