Olekszandr Vasziljovics Razumkov
| Olekszandr Vasziljovics Razumkov | |
| Született | 1959. április 17. Berdicsiv |
| Elhunyt | 1999. október 29. (40 évesen) Kijev |
| Sírhely | Bajkove temető |
| Párt | Népi Demokrata Párt |
| Házastársa |
|
| Élettárs | Julija Volodimirivna Mosztova |
| Gyermekei | Dmitro Olekszandrovics Razumkov |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézete |
| Díjak | Névre szóló lőfegyver |
Olekszandr Vasziljovics Razumkov (ukránul: Олександр Васильович Разумков; Berdicsiv, 1959. április 17. – Kijev, 1999. október 29.) ukrán politikus, 1997–1999 között az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) helyettes titkára volt.
Életrajza[szerkesztés]
A Zsitomiri területen fekvő Berdicsivben született. Ott járt középiskolába, amelyet 1977-ben kitüntetéssel (arany éremmel) fejezett be. Az első próbálkozása sikertelen volt az egyetemi felvételin, ezért a középiskola után egy ideig szerszámgéplakatosként dolgozott a berdicsevi Komszomolec élelmiszeripari gépgyárban (ma: Beversz Nyrt.). 1977-ben felvették a Tarasz Sevcsenko Kijevi Állami Egyetem nemzetközi jog és nemzetközi kapcsolatok szakára.
1981-ben végzett az egyetemen. Utána az Ukrán Komszomol (LKSZMU) dnyipropetrovszki területi bizottságánál és a központi bizottságánál dolgozott. Az LKSZMU-nál 1985–1990 között az ideológiai osztály vezetője volt. 1990-től az Ukrán Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada) munkatársa volt, ahol a parlament ifjúsági bizottságának titkárságvezetője volt 1994-ig.
1994–1995 között Leonyid Kucsma ukrán elnök első tanácsadója volt, e minőségében az elnök tanácsadó testületét vezette. Razumkov ajánlotta tanácsadónak ebben az időben Volodomir Litvint, aki később több évig volt az Ukrán Elnöki Adminisztráció vezetője.[1]
1995-ben lemondott a tisztségéről, miután konfliktusba került az Ukrán Elnöki Adminisztráció vezetőjével, Dmitro Tabacsnikkal.
1995–1997 között az egyik vezető ukrajnai politikai elemzőközpont és agytröszt, a kormányzattól független Ukrán Gazdasági és Politikai Elemzések Központja szakértői tanácsának vezetőjeként dolgozott, majd 1997-től ö vezette a kutatóközpontot, amely halála után, 2000-ben az ő nevét vette fel és napjainkban Razumkov Központ néven működik.
1996-ban párttisztséget is vállalt, amikor az abban az évben létrehozott, Anatolij Matvijenko által vezetett, a Kucsma féle hatalmi struktúra támogatására létrehozott Népi Demokrata Párt politikai bizottságának tagja lett.
1997-ben kinevezték az ukrán kül-, védelem- és biztonságpolitika alakításában fontos szerepet játszó konzultatív testület, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) helyettes titkárává. E minőségében az orosz–ukrán kapcsolatok alakításáért felelős stratégiai munkacsoport ukrán részét vezette.
1999. október 29-én hunyt el Kijevben súlyos, gyógyíthatatlan betegség következtében.[2] Sírja Kijevben, a Bajkov-temetőben található.
Kitüntetései[szerkesztés]
- 1998. augusztus 22-én Ukrajna elnöke névre szóló fegyvert adományozott Olekszandr Razumkovnak.[3]
Magánélete[szerkesztés]
Első felesége Natalija Kudrja, a Leszja Ukrajinka Kijevi Orosz Drámai Színház színésze. Ebből a házasságából egy fia született, Dmitro (sz. 1983), közgazdász és politikus, aki 2019-től a Nép szolgája párt elnöke.
Később élettársi kapcsolatban élt Julija Mosztovával , az egyik vezető ukrán lap, a Dzerkalo tizsnya (A hét tükre) hetilap főszerkesztőjével. Ebből a kapcsolatból egy fiúgyermek született 1998-ban, Hlib Razumkov. Julija Mosztova Razumkov halála után Anatolij Hricenkóval kötött házasságot.
Emlékezete[szerkesztés]
- Halálának egy éve évfordulóján, 2000 októberében felvette a nevét az általa vezetett Ukrán Gazdasági és Politikai Elemzések Központja, amely ma Razumkov Központ néven működik.
- 2001-ben szülővárosában, Berdicsivben, a gyermek alkotóház falán emléktáblát avattak Razumkov tiszteletére.}
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Литвин рассказал, чем зарабатывал на жизнь в голодных 90-ых (orosz nyelven). korrespondent.net. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
- ↑ Пiшов iз життя Олександр Разумков. [2019. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 28.)
- ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ Про нагородження відзнакою Президента України "Іменна вогнепальна зброя". zakon.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
Források[szerkesztés]
- Életrajza a Razumkov Központ honlapján (ukránul)
- ПАМЯТИ АЛЕКСАНДРА РАЗУМКОВА. ZN.ua. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
