O. Nagy Gábor
| O. Nagy Gábor | |
| Született | 1915. június 6.[1][2] Debrecen |
| Elhunyt | 1973. május 4. (57 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái | Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1937) |
| Halál oka | közúti baleset |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
O. Nagy Gábor, teljes családnevén Otrokocsi Nagy Gábor (Debrecen, 1915. június 6. – Budapest, 1973. május 4.) magyar nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1966). Főleg frazeológiai kutatásai, szólásmagyarázatai, szótörténeti tárgyú cikkei, valamint a szótárírás és a jelentéstan elméleti kérdéseit taglaló tanulmányai jelentősek.
Életpályája[szerkesztés]
A debreceni egyetem magyar–német szakán 1937-ben doktorált, középiskolai tanári oklevelet szerzett (1938). 1939-ben kinevezték a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti intézetébe fizetés nélküli tanársegédnek. 1940 tavaszától másfél éven át Hódmezővásárhelyen, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanított. 1952. áprilisától haláláig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársaként, illetve osztályvezetőjeként dolgozott. 1968-ban három hónapig vendégelőadó volt a göttingai egyetemen.
Autóbaleset áldozata lett.
Főbb művei[szerkesztés]
- A magyar irodalmi gótika problematikájához (Debrecen, 1939)
- Hozzászólás Országh László A magyar szókészlet szótári feldolgozásának kérdései c. előadásához (MTA I. Oszt. Közl., 1954)
- A jövevényszólások kérdéséhez (Magy. Nyelvőr, 1955)
- A szinonimák világa (in: Magyar nyelvhelyesség, szerk. Deme László és Köves Béla, Bp., 1957)
- Mi fán terem? (Bp., 1957)
- Egy új magyar szólás- és közmondásgyűjteményről (Magy. Nyelvőr, 1964)
- Részletek egy szólásmagyarázó szótárból (Magy. Nyelvőr, 1965)
- Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966)
- A lexikográfia viszonya a lexikológiához (Magy. Nyelv, 1969)
- A magyar nyelv értelmező szótára (I–VII., Bp., 1959–1962, egyik szerkesztője)
- Magyar szinonimaszótár (Bp., 1978; posztumusz mű, Ruzsiczky Éva fejezte be)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
További információk[szerkesztés]
- Tamás Lajos–Szathmári István: Búcsú O. N. G.-tól (Magy. Nyelv, 1973);
- Kovalovszky Miklós – Lőrincze Lajos: O. N. G. 1915–1973 (Magy. Nyelvőr, 1973);
- Martinkó András: O. N. G. (Irod. tört. Közl., 1973).
