Nicolae Dabija

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicolae Dabija
Született1948. július 15.
Codreni, Cimişlia
Elhunyt2021. március 12. (72 évesen)
Chișinău
Állampolgárságamoldáv
Nemzetiségeromán
Foglalkozásaíró
akadémikus
irodalomtörténész
publicista
politikus
TisztségeRomán Akadémia tiszteleti tag
MTA levelező tag
IskoláiMoldovai Állami Egyetem (–1972)
Kitüntetései
Halál okaCovid19
SírhelyeSihla-i Szent Teodora-székesegyház[1]
Írói pályafutása
Jellemző műfajokregény, esszé, költemény
Alkotói évei1975 – 2021
Első műveOchiul al treilea (1975)
Fontosabb műveiHázi feladat (2009)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Dabija témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nicolae Dabija (Codreni, Cimişlia járás, 1948. július 15. – Chișinău, 2021. március 12.) román származású moldáv író, irodalomtörténész, politikus, a Román Akadémia tiszteleti és a Moldáv Tudományos Akadémia levelező tagja.[2]

Életpályája[szerkesztés]

1948-ban született a Cimişlia járásbeli Codreni községben[1] egy román nemzetiségű, ortodox vallású családba. Nagyapja, Serafim Dabija archimandrita egyike volt azon jelentős egyházi személyeknek, akiket a szovjet hatóságok 1947-ben deportáltak a Gulagra. 1966-ban beiratkozott a Moldáv Állami Egyetem újságírói szakára, ahonnan harmadik évben „románbarát és szovjetellenes tevékenység” vádjával – egy évre – kizárták,[3] de 1972-ben mégiscsak lediplomázott.[2]

1986-tól a Moldáv Írószövetség (USM) által szerkesztett Irodalom és Művészet (Literatura şi Arta) című hetilap főszerkesztője volt,[1] s ebben a minőségében jelentős szerepet játszott a román identitástudat újjáélesztésében.[4] Az 1988–1989-es években az általa vezetett hetilap volt a legfontosabb kiadvány, amely támogatta a román nyelv latin betűs írásmódra való visszatérést, valamint a román nyelv hivatalossá tételét a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban (Moldáv SZSZK). A Ion Creangă Állami Tanárképző Egyetem román irodalom tanszékének oktatója, és a moldovai Nemzetközi Szabadegyetem Kommunikációtudományi Tanszékének vezető előadója is volt.[2] 1989 és 1991 között tagja volt a Moldáv SZSZK Legfelsőbb Tanácsának, továbbá két alkalommal (1990–1994 és 1998–2001 között) parlamenti képviselői mandátumot szerzett.[4] 2003-ban a Román Akadémia tiszteleti, majd 2012-ben a Moldáv Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[5]

2021 márciusában koronavírus-fertőzéssel a chișinăui Sürgősségi Orvostudományi Intézetbe szállították, ahol kisidővel később, 72 évesen belehalt (március 12.) a fertőzés szövődményeibe.[6]

Munkássága[szerkesztés]

Több mint 80 verseskötet, esszé és újságcikk szerzője volt, melyek közül néhányat az Egyesült Államokban, Brazíliában, Franciaországban, Olaszországban és Oroszországban fordítottak le és adtak ki.[4] 1975-ben jelent meg első verseskötete az Ochiul al treilea címmel, majd ezt követte az Apă neîncepută, a Zugravul anonim, az Aripă sub cămaşă és több más mű.[1] A besszarábiai deportálásokról szóló 2009-es Házi feladat (Tema pentru acasă) című regényét [2018-ig!] nyolc kiadásban adták ki, több mint 60 000 példányban. Könyvét több nyelvre fordítottak le,[7] köztük – 2019-ben az AB-ART Könyvkiadó gondozásában, Balázs Boróka fordításában – magyarra is.[8]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Munkásságát számos díjjal ismerték el, köztük a Moldáv Írószövetség (USM) Opera Omnia-díjával,[6] valamint a Román Akadémia Mihai Eminescu-díjával (1995). 1996-ban megkapta hazája legmagasabb szintű állami kitüntetését, a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét,[2] 2000-ben pedig – a „figyelemre méltó költői munkájáért és a román szellemiség újjáélesztésében való részvételéért” – megkapta a Románia Csillaga érdemrend parancsnoki tagozata kitüntetést.[6] 2014-ben – „a román kultúra, nyelv és szellemiség népszerűsítése iránti nagyrabecsülés jeleként” – a román államfőtől megkapta a román kulturális érdemrend tiszti fokozatát.[2]

Művei[szerkesztés]

Művei kiadási év szerint:[9][2]

  • Ochiul al treilea (Chișinău, 1975 – verseskötet)
  • Apă neîncepută (Chișinău, 1980)
  • Povești de când Păsărel era mic (1980 – mese)
  • Pe urmele lui Orfeu (Chișinău, 1983 – esszé)
  • Alte povești de când Păsărel era mic (1984 – mese)
  • Zugravul anonim (Chișinău, 1985)
  • Aripă sub cămașă (1989)
  • Domnia lui Ștefan cel Mare (1991 – mese)
  • Moldova de peste Nistru – vechi pământ strămoșesc (1991 – esszé)
  • Nasc și la Moldova oameni (1992 – mese)
  • Dreptul la eroare (1993)
  • Lacrima care vede (1994)
  • Oul de piatră (1995)
  • Libertatea are chipul lui Dumnezeu (Craiova, 1997 – esszé)
  • Fotograful de fulgere (1998)
  • Icoană spartă, Basarabia (Craiova, 1998 – esszé)
  • Harta noastră care sângeră (1999 – esszé)
  • Tăceri asurzitoare (2000)
  • La est de vest (2001 – esszé)
  • Vai de capul nostru! (2001 – esszé)
  • În căutarea identității (2002 – esszé)
  • Maraton printre gloanțe (Râmnicu Sărat, 2008)
  • 101 poeme (Bukarest, 2009)
  • Privighetori împăiate (Iași, 2009)
  • Házi feladat (Iași, 2009 – regény)
  • Poeme pentru totdeauna. Opera poetică (Iași, 2011)
  • Drumul spre biserică (Chișinău, 2013 – esszé)
  • Urma sârmei ghimpate (Râmnicul Sărat, 2013 – esszé)
  • Nu vă îndrăgostiți primăvara! (Chișinău, 2013 – novella, az Irodalom és Művészet hasábján)
  • Manifest de Unire (Bacău, 2013 – esszé)
  • Tăceri tălmăcite-n cuvinte (Botoșani, 2014)

Magyarul[szerkesztés]

  • Házi feladat. Regény; ford. Balázs Boróka; AB-ART, Bp., 2019

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Lacrimi şi durere. Unde vă puteţi lua rămas bun de la regretatul scriitor Nicolae Dabija (román nyelven). publika.md, 2021. március 13. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  2. ↑ a b c d e f S-a stins din viață sriitorul și omul politic Nicolae Dabija. In.: Foaia românească. LXXI. évfolyam, 2021/12. szám, 8. oldal, ISSN 1418-8341
  3. ↑ Biografie Academician Nicolae Dabija (román nyelven). citateortodoxe.ro. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  4. ↑ a b c Cine a fost Nicolae Dabija: scriitor, academician, deputat în primul Parlament (román nyelven). zdg.md, 2021. március 12. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  5. ↑ Scriitorul basarabean Nicolae Dabija, infectat cu COVID-19, a murit la 72 de ani. Dabija era membru al Academiei Române și membru corespondent al Academiei de Științe a Moldovei (román nyelven). g4media.ro, 2021. március 12. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  6. ↑ a b c Scriitorul Nicolae Dabija a murit, după ce s-a infectat cu Covid-19 (román nyelven). hotnews.ro, 2021. március 12. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  7. ↑ Ascultă online romanul „Tema pentru acasă” în lectura autorului Nicolae Dabija (román nyelven). eucitesc.md, 2018. március 2. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  8. ↑ A Házi feladat a Libri Könyvkereskedelmi Kft. honlapján (magyar nyelven). libri.hu. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  9. ↑ „Plecă și Dabija…” – un emoționant mesaj de adio, la moartea marelui scriitor basarabean al recuperării limbii române (román nyelven). ziaristii.com, 2021. március 13. (Hozzáférés: 2021. március 21.)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nicolae_Dabija&oldid=25889513”