Nicholas Roerich
| Nicholas Roerich | |
 | |
| Nicholas Roerich fényképe (1940-47) | |
| Született | 1874. szeptember 27.[1][2] Szentpétervár[3][4][5] |
| Elhunyt | 1947. december 13. (73 évesen)[1][6][7][8][9] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | orosz |
| Házastársa | Helena Roerich |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Maria Vasiljevna Rerich Konstantin Roerich |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 | |
| Nicholas Roerich aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 13.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelmééért (Pax Cutura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.
Életpályája[szerkesztés]
A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt a munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszszentelő c. balettjéhez.
1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.
Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.[10]
Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.
Galéria[szerkesztés]
-
Tengerentúli látogatók (1901) -
Könyvillusztráció (1911) -
Az utolsó angyal (1912) -
Ukrán ortodox kolostor mozaikja -
Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Roerich Paktumot a Fehér Házban (1935. április. 15.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Историческая энциклопедия Сибири (orosz nyelven), 2009
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b http://www.roerich.org/roerich-biography.php
- ↑ a b https://doi.org/10.1093/gao/9781884446054.article.T072668
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Roerich, Nicholas, Nicholas Roerich
- ↑ Roerich's Hymalaya
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- International Roerich Memory Trust, (angolul) (oroszul)
