Myoviridae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Myoviridae
A Salmonellá-t fertőző pSal-SNUABM-04 fág elektronmikroszkópos képe
A Salmonellá-t fertőző pSal-SNUABM-04 fág elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: I. csoport
dsDNS vírusok
Család: Myoviridae
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Myoviridae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Myoviridae témájú kategóriát.

A Myoviridae a bakteriofágok Caudovirales rendbe tartozó rendszertani családja. Az ide tartozó vírusok baktériumokat és ősbaktériumokat fertőznek. A családba 625 ismert faj tartozik, amelyeket 8 alcsaládba és 217 nemzetségbe sorolnak.[1][2]

Szerkezetük[szerkesztés]

A családba tartozó bakteriofágok virionjai lipidburokkal nem rendelkeznek, fej- és farokrészből (köztük egy "nyakkal") állnak. Genomjuk 33-244 ezer bázispárból álló, lineáris, kettős szálú DNS, ami 40-415 fehérjét kódol.[1] A genom végén ismétlődő szakaszok találhatók. GC-aránya kb. 35%. Génjei operonokba rendeződnek. Egyes helyein timin helyett 5-hidroximetilcitozint tartalmaz.

A 16-20 nm átmérőjű farokrész a helikális szerkezetű központi csőből, egy összehúzható tokból, egy gallérból, egy alaplemezből, hat faroktüskéből és hat hosszú szálból ("lábból") tevődik össze. Hasonlít a Tectiviridae farkára, de attól eltérően ez állandóan a virionhoz kapcsolódik.

A farok összehúzódása ATP-igényes folyamat. A tok összehúzódásakor annak alegységei egymásra csúsznak és a farok 10–15 nm-esre rövidül.

Életciklusuk[szerkesztés]

Miovírus tipikus szerkezete

A miovírusok baktériumokat és archeákat (ősbaktériumokat) fertőznek. A gazdasejtet passzív diffúzióval közelítik meg. A felszínéhez kapcsolódva a fág fecskendőként használja összehúzható tokját és központi csövével átszúrja annak sejtfalát, majd a fejben található genom átkerül a citoplazmába. A vírus ezután a baktériumgazda enzimjeit és nyersanyagait felhasználva nagy tempóban elkezdi előbb mRNS-sé, majd fehérjévé átírni a génjeit. Az új virionok összeszerelődése után a vírus holin, endolizin és spanin enzimjei segítségével szétbontja a sejthártyát és a sejtfalat és a gazdasejt pusztulásával járó lízissel kiszabadul a sejtből.[1]

Néhány faj elvesztette a lízishez szükséges génjeit és lizogén életmódra váltott: genomja beépül a gazdasejtébe vagy cirkuláris formában a citoplazmában marad (ún. "temperált" fágok) és átkerül a baktériumsejtek következő generációiba.

Folynak a kutatások a patogén baktériumok fágjainak a terápiában történő felhasználására.[3]

Osztályozása[szerkesztés]

A Nankukovirus genusba tartozó PAK_P3 Pseudomonas-fág életciklusa

A családon belül nyolc alcsaládot különítenek el:[2]

A következő nemzetségek nincsenek alcsaládba besorolva:[2]

A Tevenvirinae (szinonimája a Tequatrovirinae) típusfaja a T4 fág. Az alcsalád tagjai morfológiailag nagyon hasonlóak: 110 nm-es fejrészük közepesen nyújtott, 114 nm-es farokrészük galléral, tüskés alaplemezzel és hosszú farokszálakkal van ellátva.

A Peduovirinae alcsaládban a fejrész 60 nm átmérőjű, a farokrész 135 × 18 nm-es. Jellegzetessége, hogy az összehúzódott tok lecsúszhat a központi csőről. A típusfaj a P2 fág.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. július 1.)
  2. a b c Virus Taxonomy: 2020 Release. International Committee on Taxonomy of Viruses (ICTV), 2021. március 1. (Hozzáférés: 2021. május 11.)
  3. Capparelli, Rosanna (2007. augusztus 1.). „Experimental phage therapy against Staphylococcus aureus in mice”. Antimicrobial Agents and Chemotherapy 51 (8), 2765–73. o. DOI:10.1128/AAC.01513-06. PMID 17517843.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Myoviridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.