Meteora sporadica
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Meteora sporadica témájú rendszertani információt. |
A Meteora sporadica szabadon élő tengeri eukarióta egysejtű. 2002-ben írták le Hausmann és társai, miután a Meteor kutatóhajó 40. útja (1997. december 30.) során a Szporadész-medencében (a Földközi-tenger keleti részén) 1230 méter mélyből gyűjtötte.[1][2] Az egysejtűek pálcikaszerű folytatással rendelkeznek előre és hátra.[1] E különleges morfológia eltér minden más ismert protisztacsoporttól, így incertae sedis protisztaként lett besorolva.[1] A Meteora sporadica a Meteora génusz egyetlen ismert faja.[1][3]
20 évvel később a Meteora filogenetikai analízise továbbra se határozott meg ismert eukariótacsoporthoz való egyértelmű kapcsolatot, így lehetséges, hogy új magas taxonómiai szintű eukariótataxonról van szó.[3] 2024-ben felfedezték, hogy a Hemimastigophora rokona lehet.[4]
Leírás[szerkesztés]
Galindo et al. a faj újrafelfedezéséről szóló 2022-es értekezésükben elkészítették annak teljes leírását.[3] Nagyrészt az eredeti leírásnak felel meg:
A M. sporadica átlátszó eukarióta egysejtű. Sejtteste ovális, hossza mintegy 3,22 (1,99–3,84), szélessége 2,76 (1,8–3,62) μm,[3] ami az eredeti leírásnak megfelel (3,0–4,4 μm hosszú és 2,0–4,0 μm széles).[1][3] Nincs ostora, de kétoldalt rövid karszerű, anteroposterior (tengely mentén előre és hátra) irányban hosszabb folytatásai vannak.[1][3] Az oldalsó folytatások függetlenül mozognak evezőszerűen, segítve az előrehaladást.[1] A rövid folytatások hossza 1,58 (0,87–3,83), illetve 1,69 (1,00–3,55) μm, a hosszúaké 5,35 (3,7–8,72) és 4,12 (2,5–5,79) μm.[3] Galindo et al. bár nem figyeltek meg a Hausmann et al. által 2002-ben megfigyelt leghosszabbakat, ahol a laterálisak 5,8, az axiálisak 17,3 μm-esek is lehettek,[1][3] de megfigyelték, hogy a laterális függelékek a sejttestbe való visszahúzással vagy a kiterjesztéssel gyorsan változhat.[3] A megfigyelés megerősítette, hogy a bal és jobb függelékek mintegy azonos hosszúak, míg a hátulsók az elülsőknél hosszabbak.[1][3]
Elterjedés és élőhely[szerkesztés]
Először mélytengeri üledékben írták le 1230 m mélyben a nevét adó Szporadész-medencében a Földközi-tenger keleti részén.[1] Galindo et al. a sekély Malo jezero lagúnában („kis tenger”, Mljet szigete, Horvátország) gyűjtötték a fajt 2014 júliusában.[3]
Táplálkozás[szerkesztés]
Galindo et al. (2022) a kutatáshoz kriokonzervált anyagot olvasztottak fel, és a faj mennyiségét több nap szobahőmérsékleten való tárolás után növelni tudták. Ugyanekkor a fajjal együtt néhány további élőlényt is találtak, melyeket Hausmann et al. is találtak az első leíráskor, ilyenek például az Amastigomonas spp. (Obazoa, Apusomonadida), az Ancyromonas spp. (Loukozoa, Ancyromonadida) és a Rhynchomonas nasuta (Euglenozoa, Kinetoplastida, Neobodonida) Ezek mindegyike bakterivor, lebegő élőlények, melyek feltehetően a M. sporadicával közös biotópban tudnak élni vagy táplálékot keresni.[3]
Az eredeti leírás szerint elülső és hátulsó függelékekkel rendelkező baktériumszerű szemcséket találtak.[1] Galindo et al. (2022) szerint számuk ismeretlen, a megfigyelés szerint a felület mentén haladnak, és végül fagocitózissal a sejttestbe kerülnek.[3]
Rendszertan[szerkesztés]
A Galindo et al. (2020) által leírt élőlények az elsőként leírtaktól való különbsége olyan csekély, hogy a Meteora génusz új fajába való besorolás nem volt megalapozott, így a horvátországi izolátum CRO19MET besorolással új törzsként lett azonosítva.[3]
A faj különleges morfológiája miatt incertae sedis (bizonytalan helyzetű).[1] Galindo et al. (2022. augusztus) a faj filogenetikáját a 18S rRNS alapján kutatva kiderítették, hogy a M. sporadica a Haptophyta csoporttal lehet rokon. E kapcsolatok azonban gyengék, így a filogenetikai helyzet ismeretlen, így a Meteora ismeretlen magasabb taxonómiai csoportba tartozhat. E következtetésre jutottak 2022 júniusában Xavier Grau-Bové et al. a kromatinevolúcióról szóló tanulmányban, ahol a Meteorát a 8 korán kialakult eukariótakládhoz számította, melyek pontos filogenetikai kapcsolatait nem tudták megoldani.[3][5]
Génusz: Meteora (Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002)[1][6]
- Faj: Meteora sporadica (Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002)[1] [Meteora spec Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt 2002[7][8]]
Etimológia[szerkesztés]
A Meteora génusz neve a Meteor kutatóhajó nevéből ered, a fajjelölő sporadica a Szporadész-medence nevére utal. A névadás utal az első leírás eredetére.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Klaus Hausmann, Markus Weitere, Matthias Wolf, Hartmut Arndt (2002. augusztus). „Meteora sporadica gen. nov. et sp. nov. (Protista incertae sedis) – an extraordinary free-living protist from the Mediterranean deep sea” (angol nyelven). European Journal of Protistology 38 (2), 171–177. o. DOI:10.1078/0932-4739-00872.
- ↑ Werner Hieke, Christoph Hemleben, Peter Linke, Michael Türkay, Horst Weikert (1999). „und https://web.archive.org/web/20230421074314/https://www.tib.eu/de/suchen?tx_tibsearch_search%5Baction%5D=download&tx_tibsearch_search%5Bcontroller%5D=Download&tx_tibsearch_search%5Bdocid%5D=awi%3Aa108355bc62948ae56540d62996be91523afcb0a&cHash=d316fcea95d405659c44c75168364db4 Mittelmeer 1997/98, Cruise No. 40, 28 October 1997 - 10 February 1998”. METEOR-Berichte, Hamburg 99 (2), Kiadó: METEOR, Institut für Meereskunde der Universität Hamburg. [2020. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2312/cr_m40. ISSN 0936-8957.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Luis Javier Galindo, Purificación López-García, David Moreira (2022. június 25.). „First Molecular Characterization of the Elusive Marine Protist Meteora” (angol nyelven). Protist 173 (4), 125896. o. DOI:10.1016/j.protis.2022.125896. ISSN 1434-4610. PMID 35841658.
- ↑ (2024. január 1.) „Meteora sporadica, a protist with incredible cell architecture, is related to Hemimastigophora” (angol nyelven). Current Biology 34 (2), 451–459.e6. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.032. PMID 38262350.
- ↑ Xavier Grau-Bové, Cristina Navarrete, Cristina Chiva, Thomas Pribasnig, Meritxell Antó, Guifré Torruella, Luis Javier Galindo, Bernd Franz Lang, David Moreira, Purificación López-Garcia, Iñaki Ruiz-Trillo, Christa Schleper, Eduard Sabidó, Arnau Sebé-Pedrós (2022. június 9.). „A phylogenetic and proteomic reconstruction of eukaryotic chromatin evolution”. Nature Ecology & Evolution 6, 1007–1023. o. DOI:10.1038/s41559-022-01771-6. PMID 35680998. , Xavier Grau-Bové: Repository: Chromatin evolution
- ↑ NCBI Taxonomy Browser: Meteora (species).
- ↑ Meteora Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt 2002 {{{title}}} (angol nyelven)
- ↑ Meteora Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002. Global Biodiversity Information Facility (GBIF)
- ↑ NCBI Nucleotide: Meteora sporadica strain CRO19MET small subunit ribosomal RNA gene, …
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Meteora sporadica című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Tweet (del Campo Lab). Das Video zeigt die fast kontinuierlichen Ruderbewegungen eines Exemplars des „Nanoprotisten“ Meteora spordica.
- NCBI Taxonomy Browser: Meteora sporadica Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002 (species).
- WoRMS: Meteora Sporadica Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002.
Kontrollkästchen „marine only“ und ggf. „extant only“ bitte deaktivieren. - Meteora sporadica. Auf: Lifemap NCBI Version.
- Meteora Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt, 2002. Auf: Global Biodiversity Information Facility (GBIF).
M. sporadica ist hier Meteora spec Hausmann, Weitere, Wolf & Arndt 2002. - Hartmut Arndt, Klaus Hausmann, Matthias Wolf: Deep-sea heterotrophic nanoflagellates of the Eastern Mediterranean Sea: qualitative and quantitative aspects of their pelagic and benthic occurrence. In: Marine Ecology Progress Series (Mar Ecol Prog Ser), Band 256, Nr. 45–46, 17. Juli 2003, PDF.
- Klaus Hausmann: Kleinste Tiere in der Tiefe: Erstaunliche Artenvielfalt von Flagellaten & Co in der Tiefsee. In: fundiert: Wasser, Band 2, 2004, Freie Universität Berlin.