Mester Zsolt (író)
| Mester Zsolt | |
| Született | 1929. május 3. Marosvásárhely |
| Elhunyt | 2002. június 25. (73 évesen) Pilisborosjenő |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Bortnyik Olga |
| Foglalkozása | orvos, ideggyógyász, orvosi szakíró, regényíró |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mester Zsolt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
_s%C3%ADreml%C3%A9ke.jpg)
Mester Zsolt Iván (Marosvásárhely, 1929. május 3. – Pilisborosjenő, 2002. június 25.) romániai magyar orvos, ideggyógyász, orvosi szakíró, regényíró, Mester Gábor orvos fia.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban kezdte, az utolsó két évet a szilágysomlyói Állami Gimnáziumban végezte 1947-ig. Orvosi oklevelet 1953-ban a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) általános orvosi szakán szerzett, majd 1957-ben ideg-elmegyógyászati szakképesítést kapott Bukarestben. Eközben 1953–56-ban Küküllőváron körorvosként, illetve 1957 és 1966 között Dicsőszentmártonban, majd 1967 és 1986 között Tordán ideggyógyászati szakorvosként dolgozott egészen betegnyugdíjazásáig.
Első írása a Dolgozó Nő című folyóiratban jelent meg 1971-ben. Orvosi szakcikkeit társszerzőként az Acta Neurologica Belgica (1958), valamint a Studii şi Cercetări de Inframicrobiologie (1968) közölte. Ismeretterjesztő orvosi cikkeivel magyarul a Korunk, az Előre, A Hét és a Szatmári Hírlap című újságok hasábjain jelentkezett az 1970-es évek során.
Meglepetést keltett a Koppantó című regényével, mely Bukarestben jelent meg 1979-ben és a szerző gyermekkori élményeire alapoz. A Szilágysomlyón játszódó munka 1989-ben változatlan kiadásban a budapesti Magvető Könyvkiadónál is megjelent. Panek Zoltán fülszövegben közölt méltatása szerint „a pontos, világos, már-már könyörtelen ábrázolás részletessége rendkívül feszültté és izgalmassá teszi a regényt”. A kötet Cheile címmel a Kriterion Könyvkiadó kiadásában, Livia Bacâru fordításában 1985-ben románul is megjelent. A kritika elismeréssel figyelt fel a szerző Erika című novellájára is, ez az Igaz Szó Legyünk humorunknál, derűtől borúig című antológiájában látott napvilágot 1982-ben.
A nyolcvanas években eladta kolozsvári házát, Nagyvárad mellé Váradszentmártonba költözött. A rendszerváltozás után a Sulyok István Református Főiskola (a Partiumi Keresztény Egyetem elődje) rektora volt három éven át. Betegsége miatt fiához költözött Magyarországra. Ott hunyt el 2002 június végén. Hamvait július 15-én helyezték örök nyugalomra Kolozsváron.[1][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006 Online hozzáférés
- ↑ Gyászjelentés, Népújság, 2002. július 12.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- Papp Béla: Romániai magyar lexikon. Szilágysomlyó magyar irodalmi és művelődési élete, 1989-ig. Transindex, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
További információk[szerkesztés]
- Majtényi Erik. „Olvasóavatás”. Előre (1980. január 16.).
- Mózes Attila. „A szabadság természetéről – a szükségszerűség és az esetlegességek fény-árnyék játékában”. Igaz Szó (1980/3).
- Mózes Attila. „Legyünk humorunknál, derűtől borúig”. Utunk (1982/6).
- Láng Gusztáv. „Tárgyak térben és időben”. Utunk (1980/3).
- Kovács János. Elfogult tárgyilagosság, Kétség és bizonyosság (1981)
.svg){kind=small}
