Mars Direct
A Mars Direct egy javaslat emberes Mars-küldetésre, amelyet viszonylag alacsony költségvetésre és jelenleg létező technológiára terveztek. A küldetés részleteit 1990-ben írta le Robert Zubrin és David Baker, a NASA két munkatársa. 1996-ban Zubrin tovább bővítette az elképzelést a The Case For Mars című könyvében.
Történet[szerkesztés]
Space Exploration Initative[szerkesztés]
Fejlesztés[szerkesztés]
A küldetés[szerkesztés]
Első indítás[szerkesztés]
Az első rakéta egy legénység nélküli visszatérő egységet indítana a Marsra hidrogén-készlettel és egy kisebb nukleáris reaktorral. Miután a leszállóegység megérkezett és üzembe állt, kémiai reakciók sorozatával (Sabatier-folyamat és elektrolízis) a Mars széndioxid légkörét és a viszonylag kicsi (8 tonnányi) hidrogén készletét felhasználva 112 tonna metánt és oxigént állítana elő. Ezt a viszonylag egyszerű vegyészeti eljárást már a 19. és 20. században is rendszeresen használták és ez biztosítaná, hogy a visszatéréshez szükséges üzemanyagnak csak 7 százalékát kellene a Marsra szállítani. 96 tonna üzemanyagra lenne szükség a visszatéréshez, a többit a Marsjárók használhatnák fel.
A teljes folyamat, amely a visszatéréshez elegendő üzemanyagot megtermeli, a terv szerint körülbelül 10 hónapot vesz igénybe.
Második indítás[szerkesztés]
Nagyjából 26 hónappal az első indítás után egy második űrhajó indulna 4 fős legénységgel (a legkisebb létszámú legénység, amelyet fel lehet osztani úgy, hogy senki se maradjon egyedül). Az út 6 hónapot venne igénybe és csak akkor indulna el, ha az első rakétával indított visszatérő egység jelezte, hogy elegendő üzemanyagot állított elő. Az út során a földi gravitációt úgy pótolnák, hogy a lakó modult összekötnék a rakéta utolsó, kiégett fokozatával, majd egy közös tömegközpont körül forgatnák, így könnyen előállítható egy kényelmes 1G környezet az űrhajó legénységének és elkerülhető a hosszú súlytalanság által okozott egészségkárosodás.
Leszállás és felszíni műveletek[szerkesztés]
Amikor a küldetés eléri a Marsot, a kiégett rakéta fokozatot elengedné a lakó modul és a Mars légkörében fékeződés után a visszatérő egység közelében szállna le. A leszállás pontosságát az első leszállóegység által telepített radar-jeladók segíthetnék. A leszállás után a legénység 18 hónapot töltene a Mars felszínén tudományos kísérletek végrehajtásával.
Visszatérés és következő küldetések[szerkesztés]
Visszatéréshez a legénység a visszatérő egységet használná, hátrahagyva a lakó egységet egy esetleges következő küldetésnek. Visszaúton a visszatérő egység hajtóművét lehetne használni ellensúlyként mesterséges gravitációhoz.
A következő küldetések 2-éves közönként követnék egymást, hogy biztosítsák, hogy mindig van egy használható visszatérő egység a felszínen.
Komponensek[szerkesztés]
Hordozórakéta[szerkesztés]
A terv több indítástra épül, amelyek nagy teherbírású rakétákat használ, méretükben az Apollo-program Saturn V rakétáihoz hasonlóakat, amelyeket a Space Shuttle komponenseiből lehetne leszármaztatni. Ez a javasolt rakéta az Ares nevet kapta, amely a Space Shuttle szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáját, egy módosított külső tankot, és egy új folyékony oxigén és hidrogén hajtású harmadik fokozatot, amely a Mars felé indítja a rakományát. Az Ares 121 tonnányi terhet tudna 300 kilométer magasságú alacsony Föld körüli pályára, ahonnan 47 tonnányi terhet indíthatna a Mars felé.[1]
Visszatérő jármű[szerkesztés]
A visszatérő jármű egy két-fokozatú rakéta. A felső fokozat tartalmazza a legénység szállását a Marsról a Földre visszahozó 6-hónapos útra. Az alsó fokozat a jármű hajtóműveit tartalmazza és egy kicsi vegyi üzemet.
Marsi lakóegység[szerkesztés]
Fogadtatás[szerkesztés]
Zubrin és Baker a Marshall Űrrepülési Központban mutatták be az elképzelést 1990 áprilisában[2] és az pozitív fogadtatást kapott. Míg az Egyesült Államok több pontján beszéltek az elképzelésről, a terv egyre nagyobb érdeklődést váltott ki.[3] Amikor az előadássorozat csúcsán a National Space Society-nél tartottak előadást, az előadókat álló ováció fogadta. Hamarosan a média is érdeklődni kezdett a terv iránt.
A terv nagyobb ellenállást váltott ki az űrállomáson és hajtómű fejlesztésen dolgozó részlegektől.
Átdolgozott verziók[szerkesztés]
Mars Semi-Direct[szerkesztés]
Design Reference Mission[szerkesztés]
Mars Direct és a SpaceX[szerkesztés]
Más tanulmányok[szerkesztés]
Alternatívák[szerkesztés]
Kulturális hatásai[szerkesztés]
- A Mars Direct alapötletét használja a 2000-ben kiadott Mission to Mars című mozifilm
- A Futurama The Luck of the Fryrish című epizódja az első Marsra érkező embert a Mars Direct lakómoduljára emlékeztető űrhajóval mutat
- Az elnök emberei című sorozat Dzsingisz Kán szinre lép című részében egy NASA alkalmazott előadja a szkeptikus Joshua Lymannak a Mars Direct tervet és meggyőzi megvalósíthatóságáról
- Larry Niven a Rainbow Mars című regényében épít a Mars Direct elképzeléseire
Lásd még[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mars Direct című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
|
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |