Maliga Pál (kertészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maliga Pál
Életrajzi adatok
Született1913. május 10.
Tótkomlós
Elhunyt1987. február 16. (73 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mintkertészmérnök
Nemzetiség magyar
GyermekekMaliga Pál
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pályafutása
Szakterületgyümölcsnemesítés

Maliga Pál (Tótkomlós, 1913. május 10. – Budapest, 1987. február 16.) kertészmérnök, gyümölcsnemesítő, egyetemi oktató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa.

Nemesítői tevékenysége elsősorban a meggyhez kötődik, számos fajta kialakítása fűződik a nevéhez, a legfontosabb ezek közül az Érdi bőtermő, mely a hazai meggyültetvények máig meghatározó fajtája, de világszerte ismert, az Egyesült Államokban is termesztett.

Fia ifjabb Maliga Pál növénygenetikus.

Életpályája[szerkesztés]

1913-ban született a Békés vármegyei Tótkomlóson. Édesapja a Felvidékről származó malomácsmester volt. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte kiváló eredményekkel, középiskolába Orosházára járt.

1933-ban nyert felvételt a budapesti Kertészeti Tanintézetbe, ahol 1936-ban szerzett oklevelet, 1937-ben pedig borászati tanfolyamot végzett. 1943-ban Kertészeti főiskolai különbözeti vizsgát tett, majd 1944-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen mezőgazdasági oklevelet szerzett, és megszerezte doktori fokozatát is.

Kandidátusi címét 1952-ben szerezte meg.

Oktatási tevékenységet is aktívan folytatott, a Kertészeti Egyetemen főiskolai tanársegédként, egyetemi adjunktusként, egyetemi docensként, majd mint tanszékvezető helyettes tanított.

Oktató munkája mellett főleg kutatással foglalkozott. 1941-1950 között virágzásbiológiai és termékenyülési vizsgálatokkal tisztázta az akkori magyarországi meggytermesztés fő fajtájának a Pándy meggynek a termékenyülési viszonyait.

Elsősorban a gyümölcsfajták tulajdonságainak a genetikája érdekelte. Ennek megfelelően 1950-től nagy számú keresztezést végzett almából, meggyből, cseresznyéből, kajszibarackból és őszibarackból. A legnagyobb hírnevet a meggynemesítésben elért eredményei hozták meg. Mintegy 160 000 keresztezést végzett. A hibridizációs munka eredményeként előállított 5700 meggy hibridből kiemelt és állami elismerésben részesült hibrid meggyfajtáival Maliga Pál új alapokra helyezte a magyarországi meggytermesztést.

A nemesítés során szoros együttműködésben dolgozott Apostol Jánossal.

Az általa előállított, még életében állami elismerést kapott fajták:

Tudományos oktatói és nemesítő munkájához kapcsolódóan 17 könyve, illetve könyvrészlete, 20 magyar nyelvű publikációja és 3 idegen nyelvű szakcikke jelent meg.

Felesége nagy segítségére volt a tudományos pályán való érvényesülésben. Három gyermekük született. 1976-ban vonult nyugdíjba, súlyos betegség után 1987. február 16-án hunyt el.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Maliga Pál. Gyümölcstermesztéstan. Budapest: MEFESZ (1949) 
  • Mohácsy Mátyás, Porpáczy Aladár, Maliga Pál. Gesztenye, mandula, mogyoró. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó (1957) 
  • Maliga Pál. Gyümölcstermesztés – Részletes gyümölcstermesztés / Okályi Iván előadásainak felhasználásával. Budapest: Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (1959) 
  • Mohácsy Mátyás, Maliga Pál. Cseresznye- és meggytermesztés. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó (1959) 
  • id. Mohácsy Mátyás, Maliga Pál, ifj. Mohácsy Mátyás. Az őszibarack. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó (1963) 
  • Mohácsy Mátyás, Maliga Pál, Gyuró Ferenc. A gyümölcsfák metszésének kézikönyve. Debrecen: Mezőgazdasági Kiadó (1968) 
  • Jávorka Sándor, Maliga Pál. A gesztenye = Castanea sativa MILL. – Magyarország kultúrflórája: Kristályvirágfélék - diófélék. 16. füzet. Budapest: Akadémiai Nyomda (1969) 

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Számos egyéb oklevél és kitüntetés mellett főbb díjai:

  • Mezőgazdaság kiváló dolgozója
  • Kiváló földműves szövetkezeti dolgozó
  • Entz Ferenc emlékérem
  • A Fleischmann nemesítési érem

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékét Tótkomlóson, szülőházának falán emléktábla őrzi, melyet születésének 96. évfordulóján, 2009-ben avattak föl.

Nevét viseli a Maliga emléke meggyfajta, melyet Apostol Jánossal együtt nemesített Maliga, de állami elismerésére csak 1993-ban került sor.

Források[szerkesztés]