Makarjev

	Makarjev (Макарьев)
; Makarjev címere	; Makarjev zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kosztromai terület
Járás	Makarjevi
Irányítószám	157460–157461
Körzethívószám	49445
	Népesség
Teljes népesség	3600 fő (1856); 6000 fő (1897); 6500 fő (1926); 6200 fő (1931); 8500 fő (1939); 10 076 fő (1959); 9337 fő (1970); 8966 fő (1979); 9153 fő (1989); 8600 fő (1992); 8500 fő (1996); 8400 fő (1998); 8300 fő (2000); 8200 fő (2001); 7847 fő (2002); 7800 fő (2003); 7600 fő (2005); 7500 fő (2006); 7500 fő (2007); 7382 fő (2008); 7418 fő (2009); 7274 fő (2010); 7300 fő (2011); 7211 fő (2012); 7025 fő (2013); 6928 fő (2014); 6795 fő (2015); 6695 fő (2016); 6632 fő (2017); 6579 fő (2018); 6485 fő (2019); 6390 fő (2020); 5528 fő (2021);
	Földrajzi adatok
	Elhelyezkedése
	Makarjev Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 57° 53′, k. h. 43° 48′Koordináták: é. sz. 57° 53′, k. h. 43° 48′
	Makarjev Pozíció Kosztromai terület térképén
	Makarjev weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Makarjev témájú médiaállományokat.

Makarjev (oroszul: Макарьев) város Oroszország Kosztromai területén, a Makarjevi járás székhelye.

Lakossága: 7274 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Fekvése[szerkesztés]

A Kosztromai terület déli részén, Kosztromától 186 km-re keletre, az Unzsa alsó folyása mentén fekszik. A legközelebbi vasútállomás a 74 km-re északra lévő Manturovo, a Buj–Kirov fővonalon. Folyami kikötő az Unzsa jobb partján.

Története[szerkesztés]

1439-ben egy Makarij nevű szerzetes kis kolostort alapított, később körülötte jött létre a település. A 17. században az első Romanov cár nagy területeket és több falut adományozott a kolostornak. Ezek alapján 1779-ben Makarjevo néven várossá nyilvánították (pontosabban Makarjevo-na-Unzse néven, így különböztették meg a Volga-menti Makarjevótól). 1797-ben a város a Kosztromai kormányzóságban ujezd székhelye lett. Több alkalommal volt tűzvész áldozata, 1802-ben szinte teljesen leégett. Újjáépítésekor az egységes városrendezési terv előírása szerint Kosztromához hasonló, „csillagos” utcaszerkezetet alakítottak ki. A 19. században híressé váltak májusi erdészeti vásárai. Makarjev abban az időben jelentős folyami kikötő is volt, első hajózási társasága 1861-ben kezdte meg tevékenységét.

A szovjet korszakban a faipar (fakitermelés, fafeldolgozás) egyik központjává alakították, rostlenre alapozott textilipara is jelentős volt. Az erdészet és a faipar napjainkban is vezető ágazata a gazdaságnak.

A város nevezetessége és fő látnivalója a Makarjevo-Unzsai-kolostor 17–19. századi épületegyüttese.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 4.)

Források[szerkesztés]

Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
Makarjev (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.) (Hozzáférés archívból: 2018-03-12)

[1] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 4.)

[1]