Magyar Radiátorgyár Rt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Radiátorgyár Rt.
Típusgyár
Alapítva19. század
Cím1103 Budapest, Gyömrői út 76-78.
Iparággépipar
Magyar Radiátorgyár Rt. (Budapest)
Magyar Radiátorgyár Rt.
Magyar Radiátorgyár Rt.
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 02″, k. h. 19° 08′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 02″, k. h. 19° 08′ 57″
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Radiátorgyár Rt. témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Magyar Radiátorgyár Rt. egy nagy budapesti ipari üzem volt Budapest X. kerületében.

Története[szerkesztés]

A mai Gyömrői út 76-78. szám alatti telken a 19. század végén épült fel az üzem. (Közvetlenül mellette a Kőbányai Textilművek telepe volt.)

Kezdetben kokszra és külföldi eredetű, magas kalóriájú szénre gyártott fűtőberendezéseket, de az 1920-as évek gazdasági nehézségei rákényszerítették, hogy a magyarországi piacra szempontjait jobban figyelembe vevő újabb termékekkel álljon elő, azaz kiküszöbölje a külföldi szén behozatalát. Ennek érdekében a gyár kifejlesztette a magyar barnaszénre alapozott „Ichor folytonégő” kályhákat, illetve a központi fűtésre alkalmas hasonló kazánokat, a füstmentes tüzelésre különös tekintettel. Mindezek előtt saját kísérleti telepén az összes szénfajtákat komoly vizsgálatnak vetette alá.[1]

Az 1920-as években más sikeres termékei voltak: „Marabu” láncrostélyszerkezet barnaszenek előtüzelésére, gőzfőzőkonyhakészülék „Marabu” gőzfőzőüstökkel, kazántelep „Marabu” kazánokkal, „Marabu” kazánok előtüzelőberendezéssel, kovácsoltvas „Marabu” kazán, „Marabu” gőzmosógép. A kovácsoltvas kazánok a szűkösebb helyekre, míg a láncrostélyos változat a nagy teljesítményt igénylő, és elengendő kialakítási hellyel rendelkező gyárakba volt ajánlott. Öntöttvas kazános telepekhez a gyár előtüzeléses berendezéssel tudta ellátni (azaz a barnaszén használatra átalakítani), bérházak esetében a szekunder légbevezetéssel ellátott kazánokat ajánlotta. A gazdasági élet racionalizálására fejlesztett ki gőzfőző- és gőzmosókonyhai gépeket. Ez utóbbi – központi hőellátással dolgozó – termékcsoportja gyorsan elterjedt, és számos szanatórium, intézet, kórház, internátus, és kaszárnya tért át ezek használatára a korábbi eszközök költségeinek töredékéért (például a veszendőbe menő melegmennyiség csökkentéséért).[1]

A Magyar Radiátorgyár Rt. 1929-ben 700-800 munkást és tisztviselőt foglalkoztatott.[1]

A gyár testvérvállalata volt a Szántó és Beck Gépgyára, amely cementipari és építőipari gépeket fejlesztett ki ugyanebben az időben.[1]

A Magyar Radiátorgyárat 1948-ban államosították, 1950-ben Vegyipari Gép- és Radiátorgyár név alatt egyesítették a Magyar Vegyipari Gépgyár R.-vel. 1964. január 1-i hatállyal több vállalattal (Zuglói Gépgyár, Tartály- és Tárolóberendezések Gyára, Fémbútor- és Drótszövetgyár 1. sz. telepe) vonták össze.[2]

A gyár iparvágánykapcsolattal rendelkezett a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal felé.[3]

Megszűnt, helyén különböző cégek működnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]