Mócs Zsigmond
| Mócs Zsigmond | |
| Született | 1853. január 10. Kis-Sztapár |
| Elhunyt | 1892. október 8. (39 évesen) Újvidék |
| Foglalkozása | újságíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mócs Zsigmond (Kis-Sztapár, 1853. január 10. – Újvidék, 1892. október 8.) újságíró, lapszerkesztő.
Élete[szerkesztés]
Mócs Zsigmond 1853-ban született a Bács-Bodrog vármegyei Kis-Sztapáron. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Baján, Szabadkán és Kecskeméten végezte; ezután a budapesti egyetemen klasszikafilológiát és Rómer Flóris régészeti előadását hallgatta. Az 1800-as évek végén a Borsszem Jankóba, Üstökösbe, a Fővárosi Lapokba írt, főképp az akkori a modern olasz írók műveit ismertette.
1876-ban a Somogyi által megkezdett Magyar Lexikon belmunkatársa, majd az ezzel egy időben indult Független Hírlap munkatársa lett. 1877-ben a Pesti Napló az orosz-török háború színterére küldte; harctéri tudósításait német, francia és angol lapok is közölték. Részt vett Zubovics Fedor szabadcsapatának portyázásaiban is.
Több magyar város, így Makó, Szeged, Esztergom és Baja is meghívták felolvasások tartására. 1880-ban a Pester Lloyd küldte ki a dulcignói flottademonstratióhoz és Montenegróba; ő volt az első magyar hírlapíró, aki itt megfordult. I. Nikita fejedelemmel folytatott beszélgetésére vonatkozó közleményei a külföldi sajtóban is figyelmet keltettek. E missziója után még ez évben az Egyetértéstől nyert megbízást, hogy az albán-montenegrói harctér színhelyére menjen; ez a küldetés csaknem az életébe került, de feladatát szerencsésen megoldotta. Visszatérte után a fiumei kormánynál egy magyar tengerészeti lap kiadására tett ajánlatot. Ennek következménye lett az állami költségen kiadott Értesítő magyar-olasz nyelven.
1882-ben beindította a Fiume című magyar-olasz; 1883-ban pedig a kizárólag magyar tengeri-kereskedelmi lapot, melynek élete fogytáig szerkesztője és kiadója is volt. Közben 1889-1891 között szerkesztette a Szegedi Híradó című napilapot is.
Élénk tevékenységet fejtett ki a magyar tengerészet érdekében, különösen az Egyetértésben; törekvéseit Kossuth Lajos is méltányolta egy hozzá intézett levélben.
Sok elbeszélést írt és olaszból fordított a lapok számára.
1892. október 8-án Újvidéken érte a halál.
Főbb munkái, fordításai[szerkesztés]
- A kártyahősök. Regény. Olaszból Scalvini Antonio után ford. Budapest, 1879. Három kötet.
- Olasz beszélyek. Irták Barilli, Ghizlanzoni és Sara. Ford. Budapest, 1880. (Olcsó Könyvtár 110.).
Szerkesztette a Fiume című emléklapot Fiume város közönségének az 1881. augusztus 14-én tett budapesti testvéries látogatása emlékére (Bpest, 1881).
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
- Lengyel András: "Közkatonái a tollnak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, Bába és Társai Kft., 1999.