Ugrás a tartalomhoz

Már Vidrócki emelgeti a bankót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Már Vidróczki emelgeti a bankót magyar népdal melyet Kodály Zoltán gyűjtött. A népdal – „Már Vidrócki emelgeti a bankót” – elbeszélői azok, akik Vidróckit nem annyira hús-vér emberként, inkább élő legendaként ismerik. 24 Az első strófa allegro tempójú, és szinte végig imitációs. Nem véletlenül: a versszak pianissimo indul, mint amikor valami pletykát rebesgetnek az emberek egymás között, s ahogy a híresztelés lábrakap, úgy viszi tovább a zenei anyagot a belépő imitáló szólam – itt a tenor. Aztán a 3. sortól újabb szakasz – újabb, immár háromfázisú (szoprántenor-alt) imitáció („Elvezeti…”): megintcsak a fojtott beszélgetés. A versszak utolsó másfél ütemét leszámítva csak a fölső három szólam énekel, az utolsó másfél ütemben kapcsolódik be a bariton, az utolsóban a basszus. Ha a jelenetet egy falusi kocsmába képzeljük, akkor ők azok, akik a szomszéd asztal mellől helyeselnek. Az egész strófa jóval derűsebb hangulatú, mint az előző rész.

Dallam[szerkesztés]

Már Vidrócki emelgeti a bankót,
Őszhajnalon elvezeti a csikót.
Elvezeti amerre a nap lejár,
Arra, tudom a gazdája sosem jár.

Hallottad-e Vidróckinak nagy hírét?
Pintér Pista, hogy levágta a fejét.
Pintér Pista úgy levágta egyszerre,
Mindjárt leborult Vidrócki a földre.

A Vidróckit ki mossa ki a vérből?
Azt áldja meg az Úristen az égből.
Úgy száll arra az Úristen áldása,
Mint az égből az eső szakadása.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]