Lev Vasziljevics Vorobjov
| Lev Vasziljevics Vorobjov | |
| Született | 1931. február 24. Borovicsi |
| Elhunyt | 2010. május 12. (79 évesen) Monino |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Jurij Gagarin katonai Repülő Akadémia |
| Kitüntetései | Vörös Csillag-rend |
| Sírhelye | Monino Memorial War Cemetery |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lev Vasziljevics Vorobjov (oroszul: Ле́в Васи́льевич Воробьё́в) (Borovicsi, 1931. február 24. – Monino, 2010. május 12.) szovjet űrhajós.
Élete[szerkesztés]
1946-ban Borovicsiben végezte el a középiskolát. 1949-ben Kijevben szerzett diplomát a légierő speciális iskolájában. 1952-ben elvégezte a hadsereg repülőiskoláját, ahol visszatartották, legyen oktató-pilóta. 1953 és 1955 között politikai iskolába járt. 1957-ben visszahívták az akadémiára, hogy tegyen magasabb vizsgát. Különböző vezetői beosztásokat töltött be a légierőben. 1963. január 10-től kapott űrhajóskiképzést. 1974. június 28-án köszönt el az űrhajósok családjától. Politikai munkásként a űrközpontban dolgozott. 1986-ban ment nyugállományba.
Űrrepülései[szerkesztés]
Több Szojuz-program részeként készítették fel, de egyéb okok miatt soha nem indították a világűrbe. 1969 és 1971 között a Hold-programban kapott felkészítést, de a tényleges repülést lefújták. A Szojuz–13 legénységének parancsnok tagja, de jellemkülönbségek miatt nem jött ki Valerij Alekszandrovsics Jazdovszkij társával. Az űrhajózási központ levette őket, a feladat végrehajtást a tartalék személyzetre bízta. Csak a tartalék személyzet parancsnok tagjaként kapott beosztást. 1974-ben Valerij Viktorovics Rjumin fedélzeti mérnökkel a Szaljut–4 űrállomás első legénységének tagja lett. Az utolsó lehetőségét egészségi okok miatt elvették tőle.
Szakmai sikerei[szerkesztés]
Több katonai és állami kitüntetés tulajdonosa.
Források[szerkesztés]
- Lev Vasziljevics Vorobjov. astronautix.com. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
- Lev Vasziljevics Vorobjov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
