Lengyel Intézet (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Instytut Polski

Alapítva1939
SzékhelyBudapest ( é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 19° 03′ 37″, Nagymező utca, 15)
Lengyel Intézet (Budapest)
Lengyel Intézet
Lengyel Intézet
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 19° 03′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 19° 03′ 37″
Az Instytut Polski weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Instytut Polski témájú médiaállományokat.

A budapesti Lengyel Intézet (lengyelül: Instytut Polski w Budapeszcie) a világszerte működő Lengyel Intézetek, Lengyelország hivatalos kulturális intézeteinek egyike. Célja a lengyel kultúra megismertetése és elismertségének erősítése, a lengyel történelem és örökség megértésének növelése, valamint a nemzetközi együttműködés segítése a kultúra, oktatás, tudomány és társadalmi élet területén, és mindezek által Lengyelország politikai, gazdasági és kulturális pozíciójának erősítése.[1][2]

Történelem[szerkesztés]

A budapesti Lengyel Intézet egy 1934. október 21-én aláírt kulturális egyezmény nyomán 1939. május 24-én kezdte meg működését, másodikként a Lengyel Intézetek sorában, és első külföldi kulturális intézetként a magyar fővárosban. Az Intézet 1944-ig, Magyarország német megszállásáig háborítatlanul működött a Múzeum körúton. A háború alatt a lengyel emigráció szellemi életének egyik központja volt, valamint részt vett a lengyel menekültek segítésében, oktatásában is.

A második világháború után 1951-ben kezdte újra működését Lengyel Olvasóterem néven a Váci utcában, majd egy évre rá nyelvtanfolyamokat is indított. A nyelvoktatás kimagasló alakja három évtizeden át Varsányi István volt. 1964-ben költözött mai székhelyére, az Andrássy út és a Nagymező utca kereszteződésébe, és Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központként mélyítette tovább kulturális tevékenységét szimpóziumok, vitadélutánok, kiállítások, komolyzenei és dzsesszkoncertek, filmvetítések, valamint találkozók szervezésével. A központ mellett színjátszó kör és lengyel bolt is működött, mely utóbbi könyveket, zenei kiadványokat, kézműves termékeket árusított.

A rendszerváltás után kormányközi kulturális egyezmények erősítették meg a központ létét, mely 1994 óta ismét Lengyel Intézet néven működik. Ekkor indult a Lengyel Filmtavasz is, amely a kortárs lengyel filmművészet legjelentősebb alkotásait hozza el évről évre a magyar közönségnek azóta is. A lengyel bolt helyét 1999-ben a Platán Galéria, egy kortárs művészeti galéria vette át, és tizennégy év múlva a galérián belül kezdte meg működését a Latarka művészpince. Az Intézet többek között művészeti eseményeket szervez, kiadványok megjelenését támogatja, vásárokon és kiállításokon vesz részt, versenyeket és pályázatokat hirdet, valamint nyelvtanfolyamokat szervez. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a lengyel irodalmat népszerűsíti, és olyan eseményeken is rendszeresen jelen van, mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Sziget, a Lamantin Jazz Fesztivál és a Café Budapest.[3]

Igazgatói[4][szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Polish Institutes (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, Republic of Poland, 2012. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  2. Mission and goals of Polish Institutes (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, Republic of Poland, 2012. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  3. A Lengyel Intézet új arculata (magyar nyelven). Lengyel Intézet, 2014. [2019. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  4. 75 LAT INSTYTUTU POLSKIEGO W BUDAPESZCIE (lengyel nyelven). www.75lengyelkultura.hu. [2019. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)
  5. Joanna Szczutkowska: Współpraca kulturalna Polski z Węgrami w dziedzinie kinematografii w latach siedemdziesiątych XX wieku (lengyel nyelven) pp. 133. Polska Akademia Nauk, 2018. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)

További információk[szerkesztés]

  • Lengyel Intézet Budapest (magyar, lengyel)
  • Mieczysław Wieliczko: W siedemdziesiątą rocznicę. Instytut Polski w Budapeszcie (1937-1944), "Polonia Węgierska 145, 2008, 10-11 oldal.