Lajta Edit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajta Edit
Született1926. június 23.
Beregszász
Elhunyt1970. november 26. (44 évesen)
Budapest
HázastársaBánó Endre
Foglalkozásaművészettörténész,
muzeológus
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (4-45-9)
SablonWikidataSegítség

Lajta Edit (Beregszász, 1926. június 23.Budapest, 1970. november 26.) művészettörténész.

Élete[szerkesztés]

1946-ban a budapesti tudományegyetemen szabad bölcsészként tanult, majd a muzeológia szak közép- és újkori művészettörténet hallgatója volt. 1951-ben szerzett diplomát az akkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem nevű intézmény muzeológia szakán. 1961-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett.

1951 és 1956 között a Szépművészeti Múzeum dolgozott. Először a modern művészetek, majd a régi művészetek osztályának, illetve a Művészettörténet Dokumentációs Központ munkatársa volt.

1959-től haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. Részt vett az Új magyar lexikon képző- és iparművészeti szakterületének szerkesztésében. Felelős szerkesztője volt a Művészeti lexikonnak (I–IV., Budapest, 1962–1968). Élete utolsó két évében a Művészeti Kislexikon szerkesztési munkálatai vezetőjeként tevékenykedett.

Kutatói munkáinak középpontjában a középkori Magyarország művészete és a 19. századi magyar festészet állt. Mélyebben foglalkozott ikonográfiai kérdésekkel. E témával kapcsolatos tanulmányait a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratban jelentek meg, de szinte az összes hazai művészeti folyóiratnak a munkatársa volt.

Bánó Endre grafikus második felesége volt.

Főbb művei[szerkesztés]

Ikonográfiai tanulmányai a Művészettörténeti Értesítőben
  • Adalékok a jakabfalvi oltár ikonográfiájához (1953)
  • A Nagy Szent Család ikonográfiája (1954)
  • Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához (1958)
  • Az Ecclesia Synagoga ábrázolása a középkori művészetben (1961)
  • A besztercebányai Thurzó-ház falképei (1966)

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]