La Clairon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
La Clairon
SzületettClaire-Josèphe Léris
1723. január 25.[1][2][3][4]
Condé-sur-l’Escaut
Elhunyt1803. január 29. (80 évesen)[1][2][3]
former 10th arrondissement of Paris[5]
Álneve
  • Mademoiselle Clairon
  • Hippolyte Clairon
  • La Clairon
  • Claire Josèphe Hippolyte Léris Clairon de Latude
Állampolgárságafrancia
Élettársa
  • Joseph-Alphonse-Omer de Valbelle (1754–1773)
  • Alexander, Margrave of Brandenburg-Ansbach
Foglalkozásaszínházi színész
Tisztségea Comédie-Française állandó tagja (1743. október – )
SírhelyePère-Lachaise temető (1837. augusztus 29. – , 20)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz La Clairon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

La Clairon, vagy Mademoiselle Clairon, valódi nevén Claire Josèphe Hippolyte Leris (Condé-sur-l’Escaut, 1723. január 25. – Párizs, 1803. január 29.) francia színésznő. Elsősorban arról ismert, hogy új játékstílust alakított ki, amelyben érzelmileg összekapcsolta a színészt az általa játszott alakkal, ahelyett hogy ragaszkodott volna a szereplők korábbi merev, hagyományos ábrázolásához.[7]

Pályafutása[szerkesztés]

1736-ban, 12 évesen lépett először színpadra a Comédie Italienne(wd) előadásán, ahol egy kis szerepet játszott Pierre de Marivaux L'Île des esclaves(wd) című darabjában.[7] Több vidéken töltött év után tért vissza Párizsba. Nehezen sikerült meghívást szereznie a Comédie-Française-hez, de amikor végre sikerült, a Phaedra címszerepét választotta, és valódi győzelmet aratott. Az ennél a színháznál eltöltött huszonkét év során, ahol a dicsőséget meg kellett osztania riválisával, Marie Dumesnillel(wd), számos klasszikus tragédiai alakot játszott Voltaire, Jean-François Marmontel, Bernard-Joseph Saurin(wd), de Belloy(wd) és más szerzők darabjaiban.

1766-ban visszavonult, és színészeket tanított. Károly Sándor anspachi őrgróf(wd) szeretője volt, akivel tizenhét évet töltött, majd a forradalom alatt és után Párizsban élt.[8]

Emlékiratai[szerkesztés]

Mémoires d'Hippolyte Clairon című, emlékiratai (1798) számos saját gondolatot tartalmaznak a játékstílusokról és egyéb színházi dolgokról, például sminkelésről és jelmezekről. Emlékirataiban kifejtette véleményét egy új játékstílusról, amelyben a színész saját érzelmeit és tapasztalatait használja fel annak érdekében, hogy tartós hatást gyakoroljon a nézőkre. Különösen ellenezte azt a gyakorlatot, hogy a színész pontosan ugyanúgy játssza el a szerepeket, mint elődei, mivel úgy vélte, hogy ez merev, érdektelen mintákhoz vezetne, amely ismerős lenne a nézők számára. Emlékiratai betekintést nyújtanak Mademoiselle Clairon színpadon kívüli társadalmi életébe is.[9][10]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékműve Condé sur l'Escaut-ban

Luise Mühlbach Négy nap egy színésznő életéből: Mademoiselle Clairon című regényében örökítette meg alakját. Szerepel George Sand Rudolsdtadt grófné[11] valamint Dániel Anna Toll és trónus[12] című műveiben. Ő a főhőse Gáspár Margit Az állam én vagyok című vígjátékának.[13]

1898-ban Condé-sur-l’Escaut-ban emlékművet állítottak fel tiszteletére.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Archives de Paris
  6. ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908
  7. ↑ a b Clairon, Mademoiselle | Chambers Biographical Dictionary - Credo Reference. search.credoreference.com . (Hozzáférés: 2022. április 27.)
  8. ↑ Mademoiselle Clairon. www.comedie-francaise.fr (Hozzáférés: 2022. november 9.)
  9. ↑ Mémoires de Mlle Dumesnil, en réponse aux mémoires d'Hippolyte Clairon. Paris: Ponthieu. 1823.  
  10. ↑ Mademoiselle Clairon: Memoirs of Hyppolite Clairon, the Celebrated French Actress: With Reflections Upon the Dramatic Art, Written by Herself; Volume 1. 1800.  
  11. ↑ George Sand: Rudolstadt grófné.  
  12. ↑ Dániel Anna: Toll és trónus. Budapest: Móra. 1989. ISBN 963 11 6576 0  
  13. ↑ Gábor István: Hervétől Gáspár Margitig: A Fővárosi Operettszínház évadjáról. Színház, (1976. október)

Források[szerkesztés]

Clairon, La. In Encyclopædia Britannica. Vol. 6. Ed. Hugh Chisholm. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1911. 418. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a La Clairon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=La_Clairon&oldid=26526290”