Lőwy Dániel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőwy Dániel
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1953. október 10. (70 éves)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
SzüleiLőwy Károly
Foglalkozásavegyészkutató,
tudományos főmunkatárs, innovációs igazgató,
helytörténész,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőwy Dániel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953. október 10. –) vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, tudományos igazgató, egyetemi tanár, helytörténész. Apja Lőwy Károly (1925-2018) kolozsvári gyermekgyógyász főorvos, esszéíró. Édesanyja, Lőwy Naschitz Maya (1927–2012) idegen nyelvek tanára, meseíró, emlékíró.

Életútja[szerkesztés]

A középiskolai tanulmányait szülővárosában a 11-es sz. Líceumban végezte, majd szintén Kolozsvárott, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett vegyész kutatói és tanári oklevelet (1977). Pályáját az aradi Műtrágya Kombinátban (ARCHIM) kezdte vegyész beosztásban, 1978-ban a kolozsvári Farmec kozmetikai gyárban a műszeres analízis laboratórium vezetője lett (1978–81), innen a kolozsvári egyetemre ment tanári és tudományos munkatárs beosztással. A szerves elektroszintézis területén elért eredményeiért a Román Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; magyar nyelven tanított elektrokémiát és reakció kinetikát. 1989 után a Kolozsváron megjelenő EMT-Info (az Erdélyi Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztőbizottságának tagja. 1991-ben a BBTE-n fizikai kémiában doktorált (kutatási témája: az aktivált olefinek elektroredukálása, diplomavezető professzora Liviu Oniciu volt), 1996-ban pedig a West Virginia University-n analitikai kémiában szerzett PhD fokozatot (tematikája: két-terminálos molekula méretű potenciometriás szenzokok, Harry O. Finklea professzor vezetésével). Négy évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) kinevezett tanára. Kilencven kémiai szakközleménye jelent meg, többek között a Nature Biotechnology, Nature Plants, Journal of American Chemical Society, Journal of Power Sources, Energy & Environmental Science és a Renewable and Sustainable Energy Reviews című szaklapokban. Két szakkönyve[1][2] és tizenegy könyvfejezetét adták ki, nyolc lajstromozott szabadalom társszerzője. ISI hivatkozásainak összesített száma több mint 3000, Hirsch-tényezője: 24, a cikkeire történt hivatkozások átlaga: 34,17. Az American Journal of Applied Chemistry (AJAC, ISSN 2330-8753) szerkesztőbizottsának tagja.

Közel két évtizeden át, 2000–2017 között Washingtonban élt, ahol a Haditengerészeti Kutatóintézet (US Naval Research Laboratory) tudományos főmunkatársa (2000–2008), majd a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársa, a FlexEl nevű galvánelem fejlesztő cég projektvezetője, valamint a Virginia állambeli Alexandria Nova Egyetem professzora, a Maryland állambeli Montgomery College (Rockville), illetve a Community College of Baltimore County (Catonsville) docense volt. A Budapesten kiadott Panoráma magazin folyóirat tudósítója és A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa volt, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Népszava szerkesztőségi tagja, 2006–2007 között a Washingtoni Magyar Klub társelnöke, majd az elnöke (2007. december – 2009. január), a 2009. évtől pedig a klub tanácsadó testületének tagja. 2018-tól Budapesten a VALOR HUNGARIAE Zrt. tudományos igazgatója, találmányok termékké történő kifejlesztésével és piaci értékesítésével foglalkozik. 2020-2023 között a DRC Sustainable Future[3] c. szakfolyóirat főszerkesztője. Szakmai tevékenységéről Ágoston Hudó készített interjút az Új Hétben.[4] Lánya, Lőwy Alice-Aletta[5] a Marylandi Egyetem közgazdaságtan karán szerzett oklevelet, a Vectorworks[6] építészeti szoftver cég marketing igazgatója. A 2023. évben a Baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen szerzett MBA fokozatot.

Az irodalmi műveltséget a reál tudománnyal párosító – a „két kultúrát” együtt láttató – tanulmányaival a Korunkban tűnt fel (Szász János értékelése). A természettudományok és humaniórák iránti kettős elkötelezettségét később Bächer Iván méltatta.[7] Több mint 200 magyar nyelvű írása jelent meg. Kultúrtörténeti tanulmányait, tudományos ismeretterjesztő írásait, esszéit és szakmai interjúit romániai, magyarországi, USA-beli és kanadai folyóiratok, évkönyvek közölték, a holokauszt kolozsvári túlélőivel készült beszélgetései Torontóban és Budapesten jelentek meg. Kőbe írt Kolozsvár című kötete (társszerzők: Asztalos Lajos és Demeter V. János, Kolozsvár: NIS Kiadó, 1996) a város feliratos emlékeit ismerteti.[8] A téglagyártól a tehervonatig (Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1998) című kötete a kolozsvári zsidóság történetét mutatja be, a kezdetektől a világháborús pusztulásig.[9] E monográfia jelentősen bővített változata, a Kálváriától a tragédiáig. Kolozsvár zsidó lakosságának története címen jelent meg, Schvarcz Réka és Szőcs Géza közreműködésével (Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2005).[10] Szerzőként vagy társszerzőként hat fejezettel járult hozzá A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája c. munkához (szerkesztő: Randolph L. Braham, Budapest, 2007).[11] Ennek Szatmár vármegyét ismertető fejezetét Hegyi Ágnessel írta.

2015-ben megjelent Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története című könyve.[12][13][14] Sárga csillag Kolozsváron. Kortanúk emlékezései c. interjú- és dokumentumkötetét, amelyben a második világháború kortanúit szólaltatja meg, a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó adta ki 2017-ben.[15] E kötetéhez kapcsolódó tanulmánya, A vészkorszak kolozsvári tanúságtevői címmel a Múlt és Jövő Kiadó gondozásában jelent meg, 2017-ben.[16]

További kötetei: Két világ között. Publicisztikai írások, esszék, tanulmányok, megemlékezések. (Kolozsvár: Világhírnév Kiadó, 2012.)[17] [18] és Károlyka gróf díszfogata. Gr. Teleki Károly emlékei a Sáromberkén eltöltött gyermekkoráról. (Kolozsvár: Világhírnév Kiadó, 2013.)[19][20]

Szakmai pályafutásáról Ágoston Hugó készített vele interjút az Új Hétben.[21]

Bíró József művészettörténész, a nagybányai iskola festőművésze hagyatékának kurátora. 2021. májusában megnyitotta a kolozsvári Művészeti Múzeumben rendezett kiállítást,[22] 2022. július 10-én pedig Nagyváradon a Zsidó Történeti Múzeumban rendezettet.[23] Végül, 2023. július 9-én a Bíró-hagyaték a kolozsvári zsidó hitközség művelődési központjába került. A Biró-galéria felavatásán részt vett Adam Biró, az adományozó és a családja.[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.gondolatkiado.hu/fizika-kemia (magyar nyelven). www.gondolatkiado.hu. [2018. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 4.)
  2. ↑ editura@casacartii.ro: An electrochemical journey at the nano scale LOWY Daniel A. Casa Cartii de Stiinta - 878. www.casacartii.ro. [2018. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 4.)
  3. ↑ Archivált másolat. [2020. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 8.)
  4. ↑ Ágoston, Hugó: “Huszonhat év amerikai kiruccanás után tértem haza” Beszélgetés Lőwy Dániel kutató vegyésszel, egyetemi tanárral (magyar nyelven). Új Hét. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  5. ↑ https://www.linkedin.com/in/alicelowy/
  6. ↑ https://www.vectorworks.net/
  7. ↑ Iván, Bächer. „Lőwy Dániel”, NOL.hu, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (hu-HU nyelvű) 
  8. ↑ Pap Ferenc Kőbe írt történelem. Erdélyi Múzeum (Kolozsvár) 1998, LX. évf., 3-4 sz., 290-291. http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/pdf/019Pap.pdf
  9. ↑ konyv241. or-zse.hu. (Hozzáférés: 2018. január 29.)
  10. ↑ A Kálváriától a tragédiáig – a gonddal összerakott mozaik. http://www.transindex.ro. (Hozzáférés: 2018. február 4.)
  11. ↑ „A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája”, Múlt-kor történelmi magazin, 2007. március 23. (Hozzáférés: 2018. február 4.) (magyar nyelvű) 
  12. ↑ Ferencz Zsolt: Átfogó monográfia a nagyváradi zsidóság történetéről, Szabadság, 2015. november 25. Online hozzáférés Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. ↑ Gaal György A nagyváradi zsidóság története. Művelődés, 69. évfolyam, 2016. január, https://muvelodes.net/konyveshaz/a-nagyvaradi-zsidosag-tortenete
  14. ↑ Kulcsár Beáta, Váraljától Auschwitzig. Pro Minoritate, 2016. 6. szám, 96–105. http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2016/ProMino-1601-06-Kulcsar.pdf Archiválva 2018. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ Gaal György, Tanúságtevők a vészkorszak Kolozsvárjáról, Művelődés, 70. évfolyam, 2017. december, https://muvelodes.net/konyveshaz/tanusagtevok-a-veszkorszak-kolozsvarjarol
  16. ↑ Tanulmányok a holokausztról. Braham, Randolph L. 2017. ISBN 9786155480317  
  17. ↑ „Hol vagyok otthon?”, erdon.ro. [2018. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. július 11.) (hu-HU nyelvű) 
  18. ↑ A transzszilván Potomac partján (észt nyelven). Aspektus. [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 29.)
  19. ↑ „Elsüllyedt világ”, erdon.ro. [2018. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. február 12.) (hu-HU nyelvű) 
  20. ↑ „Családregény egy letűnt korról” (Hozzáférés: 2018. október 23.) 
  21. ↑ Ágoston, Hugó: “Huszonhat év amerikai kiruccanás után tértem haza” Beszélgetés Lőwy Dániel kutató vegyésszel, egyetemi tanárral (magyar nyelven). Új Hét. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  22. ↑ maszol.ro: Visszatért Kolozsvárra Bíró József művészettörténész hagyatéka (magyar nyelven). https://maszol.ro/, 2021. június 23. (Hozzáférés: 2022. július 12.)
  23. ↑ ERDON - Egy tragikusan félbeszakadt élet és életmű bemutatása. ERDON - Egy tragikusan félbeszakadt élet és életmű bemutatása, 2022. július 12. (Hozzáférés: 2022. július 12.)
  24. ↑ Vernisajul Galeriei permanente Bíró József la Centrul Cultural Evreiesc (ro-RO nyelven). ziarulfaclia.ro, 2023. július 10. (Hozzáférés: 2024. január 29.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lőwy_Dániel&oldid=27031142”