Koszmosz–693

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–693
TípusZenit-4MT
Indítás dátuma1974. november 4.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaSzojuz–M

COSPAR azonosító1974-088A
SCN07509
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–693 (oroszul: Космос 693) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Továbbfejlesztett, manőverezésre képes Zenyit-4MT felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Zenyit–4M (11F69) továbbfejlesztett, nagyobb felbontású fényképezőgéppel ellátott, harmadik generációs műhold, katonai és állami célokat szolgált.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki, sorozatgyártásuk Kujbisevben folyt. Üzemeltette a Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).

Megnevezései: Koszmosz–693; Космос 693; COSPAR: 1974-088A; Kódszáma: 7509.

1974. november 4-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43/4 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Szojuz–M (GRAU-kódja: 11A511M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 89,1 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 219 kilométer, apogeuma 243 kilométer volt.

Tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Fényképezőgépe a SA-106 volt, topográfiai térképkészítéshez fejlesztették. A nagyobb pontosság érdekében lézer magasságmérőt és doppler műszert alkalmazott. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 14 nap.

1974. november 16-án 11,9 nap (0,03 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–692

Koszmosz-program
1974

Utódja:
Koszmosz–694