Koszmosz–576

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–576
TípusZenit-4MT
Indítás dátuma1973. június 27.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaSzojuz–M

COSPAR azonosító1973-044A
SCN06713
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–576 (oroszul: Космос 576) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Továbbfejlesztett, manőverezésre képes Zenit-4MT felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Zenyit–4M (11F69) továbbfejlesztett, nagyobb felbontású fényképezőgéppel ellátott, harmadik generációs műhold, katonai és állami célokat szolgált.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki, sorozatgyártásuk Kujbisevben folyt. Üzemeltette a Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).

Megnevezései: Koszmosz–576; Космос 576; COSPAR: 1973-1044A; Kódszáma: 6713.

1973. június 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43/4 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Szojuz–M (GRAU-kódja: 11A511M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 89,9 perces, 72,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, apogeuma 332 kilométer volt.

Tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Fényképezőgépe a SA-106 volt, topográfiai térképkészítéshez fejlesztették. A nagyobb pontosság érdekében lézer magasságmérőt és doppler műszert alkalmazott. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 14 nap.

1973. július 9-én, 12 nap (0,03 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–575

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–577