Koszmosz–333

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–333
TípusZenit-4M
Indítás dátuma1970. április 15.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaVoszhod hordozórakéta

COSPAR azonosító1970-030A
SCN04373
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–333 (17F116) (oroszul: Космос 333) Koszmosz műhold, a szovjet harmadik generációs műszeres műhold-sorozat tagja. Harmadik generációs Zenyit–4MK (oroszul: Зенит-4MK) fotó-felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

19691982 között az orbitális rendszert alacsonyabb pályára helyezték, hogy az alkalmazott kamerák (fényképezőgépek) felbontóképességét maximálisan, élességét nagy minőségben biztosítsák. Fényképeit a katonai meteorológiai előrejelzéseknél is alkalmazták.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezett és épített a Központi Speciális Tervező Iroda (Центральное специализированное конструкторское бюро – ЦСКБ/CSKB). Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Megnevezései: Koszmosz–333; Космос 333; COSPAR: 1970-030A. Kódszáma: 4373.

1970. április 15-én Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) hordozórakéta segítségével indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 213 kilométer, apogeuma 231 kilométer volt.

Ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a fotófelderítő kamerákat és az üzemeltetéshez szükséges telemetriai eszközöket. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Tömege 6300, a visszatérő modul súlya 3100 kilogramm. A motorblokk manőverező képességgel rendelkezett. A stabilizálást nitrogénhajtású gázfúvókák segítették. A kamerák felbontóképessége 1 méter. Pályasíkja mentén műszereivel vizsgálta a jelen lévő töltött részecskéket. Pályasíkja lehetővé tette, hogy felvételeivel az északi-tenger jéghelyzetéről is adott adatokat, elősegítve a hajózhatóságot. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama maximum 24 nap.

1970. április 28-án, 13 nap (0,03 év) után földi parancsra a fotókapszula belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon (elfogó repülőgép segítségével) visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–332

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–334