Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–145

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–145
GyártóPivdenne
TípusDS-U2-M
Indítás dátuma1967. március 3.
Indítás helyeKapusztyin Jar
HordozórakétaKoszmosz–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1967-019A
SCN02697
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–145 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 145) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, technológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–142 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1967. március 3-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZI) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 107,3 perces, 48.4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 213 kilométer, apogeuma 1990 kilométer volt. Hasznos tömege 250 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikrometeor-mérések végzése. Az 1,5 millió elektronvoltnál (MeV) nagyobb energiájú elektronok, a 27 millió elektronvoltnál nagyobb energiájú protonok és a 0,511 millió elektronvolt energiájú gamma-sugárzás intenzitásának, az intenzitások időbeli változásának vizsgálata, valamint a Föld körüli kozmikus por regisztrálása. A gamma-sugárzást 64 csatornás amplitúdó-analizátorral kiegészített, szcintillációs gamma-spektrométerrel, a mikrometeorit-becsapódásokat piezoelektromos érzékelőkkel mérték. Az egyik jeladót a műholdon belül, annak falán, a másikat külső tartón rögzítették.

1968. március 8-án 371 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–144

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–146