Kis Albert (református lelkész)
Kis Albert | |
Született | 1837[1] Gombás[1] |
Elhunyt | 1897. február 26. (59-60 évesen)[2] Illyefalva[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | református lelkész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kis Albert (Gombás, 1837 – Illyefalva, 1897. február 26.) református lelkész.
Élete[szerkesztés]
Gombáson született, ahol apja Kis Ferenc gazdatiszt volt. Iskoláit Nagyenyeden kezdte 1847-ben, de a szabadságharc és szüleinek elhalálozása miatt tanulói pályája félbeszakadt. 1849-ben apjának testvéréhez kerülve, Székelyudvarhelyen folytatta tanulását és Nagyenyeden végezte el a gimnáziumot 1858-ban. A teológiát Kolozsvárt hallgatta; 1862-ben tett papi vizsgát. 1862-63-ban Kolozsvárt, 1863-65-ben Sepsiszentgyörgyön mint osztálytanító működött.
1865. október 20-án a jenai egyetemre iratkozott be, ahonnan hazajővén nevelősködött. 1867-ben kémeri (Szilágy megye) pappá választatott. 1868-ban a szilágysomlyói gyűlés alkalmával felszenteltetett. 1879-ben Ilyefalvára választották papnak. Tudásával, ékesszóló talentumával, a teológiai irodalom terén hosszú éveken át szerzett érdemeivel szerezte meg magának a köztiszteletet és osztatlan elismerést. Elhunyt élete 60-ik, lelkipásztorkodásának 41-ik évében, hosszú sorvasztó betegség után. A reformátusok várkastélyában helyezték örök nyugalomra.
Cikkei a kolozsvári Protestáns Közlönyben (többnyire névtelenül), elbeszélései németből ford. a Székely Nemzetben (1884., 1887-88); egyházi beszédei a Prédikátori Tárban (1887. 60 frankkal jutalmazott pályamunka, 1889. ismét 60 fr. jutalm. pályamű, 1891. Esketési beszéd.)
Családja[szerkesztés]
Felesége Demeter Etelka volt, aki 1894. november 19-én elhunyt.[3] Gyermekei: Ferenc, Sándor, Ilona, Albert, Miklós.
Munkái[szerkesztés]
- Közönséges egyházi beszédek. Kolozsvár, 1875
- Ünnepi és közönséges egyházi beszédek. Szilágy-Somlyó, 1885 (mindkettőt Nagy László és Viski Pállal együtt írta)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
- ↑ a b Egy kitűnő lelkész halála (magyar nyelven), 1897. február 27. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
- ↑ Székely Nemzet, 1894. november 23., 3. old. (oldalszámozás nélkül)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Székely Nemzet, 1897. február 27. 3. old. (oldalszámozás nélkül)
További információk[szerkesztés]
- Ábel-Mokos: Magyarországi tanulók a jenai egyetemen 124. old.