Keserűfüves csetkákás
.jpg)
A keserűfüves csetkákás (Polygono-Eleocharitetum ovatae Eggler 1933) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.
Elterjedése, kialakulása[szerkesztés]
Természetes pionír társulás, amely valószínűleg a szubatlanti Eleocharito-Caricetum bohemicae (Eleocharito ovatae – Caricetum bohemicae Klika 1935 em. Pietsch 1961)[1][2] kontinentálisabb klímában kialakuló, gyomok által befolyásolt vikariáns változata. Talajában bőséggel lehet nitrogén, de karbonát- és egyéb sóásványok nélkül. Kezdeti stádiumaiban gazdag mohaflóra alakul ki. Magyarországon a nagyobb folyók felső szakaszainak hullámterein, árterein visszamaradt kubikgödrökben, árkokban, ritkán magában a mederben alakul ki a víz visszahúzódása után, de tartósan nedves körülmények között. A Tisza felső szakaszán elég gyakori, lejjebb ritka. A Dráva mentén és a Szigetközben, illetve mellette szórványos.
Szerkezete, fajösszetétele[szerkesztés]
A társulás fajgazdag, és legtöbbször összborítása is nagy.
Uralkodó fajai:
- a csetkáka fajok (Eleocharis spp.):
- tojásdad csetkáka (Eleocharis ovata),
- sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica),
- apró csetkáka (Eleocharis acicularis),
- a törpekákák:
- barna palka (Cyperus fuscus),
- iszapkáka (Dichostylis micheliana),
- valamint a kis termetű szittyók
- fülemüleszittyó (Juncus articulatus),
- varangyszittyó (Juncus bufonius),
- iszapszittyó (Juncus tenageia),
- fejecses szittyó (Juncus capitatus).
A társulás képét a keserűfüvek (Polygonum spp.) határozzák meg:
- vidrakeserűfű (Polygonum amphibium) terresztris alakja,
- borsos keserűfű (Polygonum hydropiper),
- lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium),
- szelíd keserűfű (Polygonum mite) ,
- baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria).
A Kárpát-medencétől nyugatra domináns cseh sás (Carex bohemica) hazánkban ezekben az állományokban csak ritkán fordul elő.
Egyéb jellegzetes fajai:
- torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus),
- henye pimpó (Potentilla supina),
- iszapsás (Carex viridula), különösen annak f. pulchella alakja.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai