Fiatal korában ismerkedett meg a labdarúgással, bátorsága, határozottsága alapján a kapus posztot töltötte lakóhelyének csapataiban. Egy alkalommal, 1932-ben komolyan megsérült, ami megakadályozta, hogy a válogatottban is fellépje.
Sérülését követően elhatározta, hogy nem kíván elszakadni a labdarúgástól, 1933-ban vizsgázott le játékvezetésből. Az I. Liga játékvezetőjeként 1957-ben vonult vissza.
A Holland labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1939-től tartotta nyilván bírói keretében. A II. világháború megakadályozta abban, hogy a nemzetközi porondra lépjen. A háborút követően 1947-ben léphetett ki a nemzetközi porondra. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 18. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1956-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 24
A világbajnoki döntőhöz vezető úton Brazíliába a IV., az 1950-es labdarúgó-világbajnokságra és Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. 1950-ben egy csoportmérkőzésen működött partbíróként.
Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró).
1968-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
Hollandia
