Kajfeng

Kajfeng
Kajfengi nevezetességek: Millennium Park Hszüantö Palotanegyed éjjel, és Sang Cötuan szobra nappal, a Vaspagoda és a Tieta-tó. Ősi városkapu.
Névváltozatok	Kaifeng Shì
Testvérvárosok	Lista Omszk Kirjat-Mockín Wichita Toda Wingecarribee Shire Yeongcheon
Tszf. magasság	75 m
Terület	6240,22 km²
Elhelyezkedése
Kajfeng Pozíció Kína térképén
é. sz. 34° 47′, k. h. 114° 21′34.783333333333, 114.35
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajfeng témájú médiaállományokat.

Kajfeng (Kaifeng; pinjin hangsúlyjelekkel: Kāifēng; egyszerűsített kínai: 开封; hagyományos kínai: 開封; Wade–Giles-átírással: Kai-Feng) a Kínai Népköztársaság körülbelül ötmillió lakosú prefektúraszintű városa, Honan tartomány keleti részén, a Sárga-folyó déli partján, mintegy 70 km-re keletre Csengcsoutól (Zhengzhou), Honan tartomány fővárosától.

Kína nyolc ősi fővárosának egyike, amely történelme során nyolcszor volt főváros, és leginkább arról ismert, hogy az Északi Szung-dinasztia (北宋, 960–1127) idején volt Kína fővárosa akkoriban Piencsing (Bianliang) néven. Ebben az időben a világ legnagyobb városa volt.

Manapság leginkább arról nevezetes, hogy a tudományos kutatás egyik központjának tekintik világszerte, amely a Nature Index által követett tudományos eredmények alapján a világ 200 legjobb városa között szerepel. A városban található a Honan Egyetem, amely a kínai felsőoktatás Párhuzamos Első Osztályú Fejlesztési Programjának egyik kulcsfontosságú nemzeti egyeteme.

A 2020-as népszámlálás szerint 4 824 016 ember élt Kajfeng prefektúrában, közülük 1 735 581 fő a Hsziangfu (Xiangfu), Lungting (Longting), Sunho Huj (Shunhe Hui), Kulou (Gulou) és Jüvangtaj (Yuwantai) körzetekből álló nagyvárosi területen.

Nyugaton Csengcsouval (Zhengzhou), Honan tartomány fővárosával, északnyugaton Hszinhszianggal (Xinxiang), keleten Sangcsiuval (Shangqiu), délkeleten Csoukouval (Zhoukou), délnyugaton Hszücsanggal (Xuchang), észak-keleten a Santung (Shandong) tartománybeli Hocövel (Heze) határos.

A város nevei történelme során

A város nevének postai romanizálása „Kaifeng”. Hivatalos egykarakteres rövidítése kínaiul: 汴 (Biàn).

Hosszú, viharos történelme során többféle neve is volt amelybe gyakran a helyi folyó, a Pien (Biàn, 汴) nevét is belefoglalták:

• Laocsiu (pinjin hangsúlyjelekkel: Laoqiu, kínai: 老丘)
• Taliang (Dàliáng, 大梁, a név jelentése magyarul: „nagy híd”)
• Pien (Biàn, 汴)
• Pienliang (Biànliáng, 汴梁, „Pien híd”)
• Piencsou (Biànzhōu, 汴州)
• Nancsing (Nánjīng, 南京, „déli főváros”), dzsürcsi Jin dinasztia déli fővárosaként, és nem tévesztendő össze a mai Nankinggal.
• Tungcsing (Dōngjīng, 東京, „keleti főváros”)
• Piencsing (Biànjīng, 汴京, „a Pien [-nél fekvő] főváros”)

A terület a Kajfeng nevet azután kapta, miután Csin állam az i. e. II. században meghódította Kínát. E név jelentése szó szerint „nyitott határok”, átvitt értelemben „rejtett” és „bosszú”.

A neve eredetileg Csifeng (kínai: 啓封, Qifeng) volt, de a csi szótagot (Baxter-Sagart: /*kʰˤijʔ/) a szinonimájára, kaj-ra (/*Nə-[k]ʰˤəj/, /*[k]ʰˤəj/) változtatták, hogy ezzel kikerüljék Han Csing-ti császár eredeti nevével (Liu Csi) kapcsolatos elnevezési tabut.

Közigazgatás

Kajfeng prefektúraszintű város öt körzetből és négy megyéből áll. Ezek (2018-ban):

• Kulou (Gulou, 鼓楼区) körzet, 58 km², 157 000 lakos, a központ, a városi önkormányzat székhelye
• Lungting (Longting, 龙亭区) körzet, 344 km², 436 000 lakos
• Jüvangtaj (Yuwangtai, 禹王台区) körzet, 56 km², 141 300 lakos
• Hsziangfu (Xiangfu, 祥符区) körzet, 1302 km², 667800 lakos, fővárosa: Csengkuan önkormányzat (Chengguan, 城关镇)
• Sunho Huj (Shunhe Hui, 顺河回族区, jelentése magyarul: ’muszlim negyed’) körzet, 88 km², 249 900 lakos
• Vejsi (Weishi, 尉氏县) megye, 1 257 km², 851 000 lakos, fővárosa: Csengkuan önkormányzat
• Csi (Qi, 杞县) megye, 1 258 km², 895 600 lakos, fővárosa: Csengkuan önkormányzat
• Tunghszü (Tongxu, 通许县) megye, 767 km², 518 400 lakos, fővárosa: Csengkuan önkormányzat
• Lankao (Lankao, 兰考县) megye, 1 116 km², 647 900 lakos, fővárosa: Csengkuan önkormányzat

Térkép
Lungting Sunho Huj Kulou Jüvangtaj Hsziangfu Csi megye Tunghszü megye Vejsi megye Lankao megye

Gazdaság

2005-ben a teljes GDP 40,8 milliárd jüan, az egy főre jutó GDP pedig 8570 jüan volt.

Történelme

Dioráma modell az Északi Szung-dinasztia korának Kajfengjéről (ekkoriban Tungcsing illeve Pienliang?? néven)

A híres Kajfenget ábrázoló Felfelé a folyón egy tavaszi ünnepen című tekercskép (részletek). Számos változata létezik. A fenti változat egy XVIII. századi rekreáció – a XII. századi művésznek, Csang Cötuannak (Zhang Zeduan) tulajdonított eredetiről.

És alaprajzáról készített vázlat

Térkép (K'ai-feng)

Piencsing külső városa (Kaifeng), a Jüan-dinasztia térképe Csen Jüancsing (Chen Yuanjing) Silin Kuangcsi című enciklopédiájából.

Kajfeng Kína nyolc ősi fővárosának egyike. Pekinghez hasonlóan történelme során számos alkalommal kellett újjáépíteni.

A város történetének kezdetei szó szerint a legendák ködébe vész. A legenda szerint a mítikus Hszia-dinasztia idején a város a Laocsiu (Laoqiu, 老丘) nevet kapta, és Kína fővárosa volt Csutól (Zhu) Csiong (Jiōng) király idejéig (ez kb. i. e. 1980-tól kb. i. e. 1810-ig terjedő időszak).

Az 1955-ben végzett régészeti ásatások nyomán bebizonyosodott, hogy a város már létezett a Sang-dinasztia korában. Környékén neolitikus civilizáció maradványait tárták fel.

A tavasz és ősz korszakban (i. e. 770 - i. e. 454) a Cseng Királyság határterületén volt.

I.e. 364-ben a hadakozó fejedelemségek korában a Vej állam Taliang (Daliang, 大梁) néven alapított fővárost ezen a területen. Ebben az időszakban épült meg az első a környék számos csatornája közül, amely összeköti a helyi folyót, a Pient (Bian) a Sárga-folyóval. Amikor a Csin állam meghódította Vejt, Kajfeng nagyrészt elpusztult és elnéptelenedett, s egy közepes méretű mezővárossá zsugorodott.

A Han-dinasztia idején a város némi újjáépítésen ment keresztül, és Liu Vu, Han Ven-ti császár fia fővárosává tette amikor Liang hercege lett. Számos épületet és régi városfalat restauráltatott és építtetett. Általa Kajfeng a zene, a művészet központja, a művészek menedékhelye és a csodálatos kertek városává vált annak ellenére, hogy ebben az időszakban nem volt kiemelt politikai jelentősége.

A VII. század elején Kajfeng jelentős kereskedelmi csomóponttá vált, amikor összekapcsolták a Nagy-csatornával, valamint a nyugati Santung (Shandong) tartományba tartó csatorna megépítésével.

781-ben a Tang-dinasztia idején helyén új várost építettek, amely a Pien (Bian, 汴) nevet kapta. Pien a kései Liang, a kései Jin (936–946), a kései Han (947–950) és a kései Csou (951–960) birodalom fővárosa is volt az öt dinasztia és a tíz királyság időszakában. A Szung-dinasztia is Pient tette fővárosává, amikor 960-ban megdöntötte a Csou (Zhou) birodalmat (Csenqiao incidens). Nem sokkal ezután a város további terjeszkedésnek indult.

A Szung-dinasztia idején, amikor Tungcsing illetve Piencsing néven volt főváros, Kína legnagyobb és legvirágzóbb városa volt több mint 400 000 lakossal a városfalon belül és azon kívül. Ebben az időben azonban a tífusz akut probléma volt a városban, és a lakosságot később is többször megtizedelte a tífuszjárvány. Jacques Gernet történész élénk képet fest ennek az időszaknak az életéről a Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276 című művében, amelyben Kajfeng leírása leginkább a Tung csing meng hua lu (Dongjing Meng Hua Lu, i. sz. 1235) című nosztalgikus emlékirat alapján készült.

1049-ben épült fel az 54,7 m magas Jukuosze Pagoda (Youguosi, 佑國寺塔), mai nevén a Vaspagoda. Túlélte a háborúk viharait és az árvizeket, és az ősi város legrégebbi nevezetessége lett. A Szung-dinasztia másik híres pagodája, a 974-ből származó Po Torony részben megsemmisült.

Játékok a Csinming (Jinming) tóban, egy XII. század eleji festmény, amely Kajfenget ábrázolja szintén Csang Cötuantól (Zhang Zeduan).

Egy másik közismert látnivaló a polihisztor mérnök, tudós és államférfi, Szu Szung (Su Song, 1020–1101) csillagászati óratornya volt, amelyet egy forgó armilláris gömb koronázott meg. Ez a szerkezet hidraulikus meghajtású (azaz vízkerékkel és vízórával működő) volt, de kétszáz évvel azelőtt tartalmazott egy reteszelő mechanizmust, hogy Európa óraműveiben megjelent volna ez a megoldás, és az első ismert végtelenített erőátvitelt, lánchajtást is alkalmazott.

Kajfeng a XI. században érte el legnagyobb jelentőségét mint kereskedelmi és ipari központ a négy nagy csatorna metszéspontjában. Ez idő alatt a várost három városfal gyűrű vette körül, és lakossága valószínűleg 600 000 és 700 000 között volt. Úgy tartják, hogy ebben az időszakban, 1013 és 1127 között Kajfeng volt a világ legnagyobb városa.

Ez az időszak 1127-ben ért véget, amikor a város a Csingkang-incidens (Jingkang-incidens) során a dzsürcsi megszállók kezére került. Ezt követően a dzsürcsi Jin dinasztia uralma alatt is maradt, amely a Jin–Szung háborúk során meghódította Észak-Kína nagy részét. Bár továbbra is fontos közigazgatási központ maradt, csak a korai Szung belső városfalán belüli terület maradt lakott, a két külső gyűrű elnéptelenedett.

A Szung birodalom fővárosaként sok szempontból kedvező volt hogy Kajfeng a Nagy-csatorna mentén helyezkedett el, de katonailag sebezhetővé tette hogy a Sárga-folyó árterületén terült el. Emiatt több árvíz is pusztította.

Kajfeng 1157-től (más források szerint 1161) lett a dzsürcsik „déli fővárosa” Csungtu (Zhongdu, azaz a mai Peking) mellett, és ez idő alatt építették újjá. A dzsürcsiknek 1214-ig volt északon a fővárosuk, amikor is kénytelenek voltak a mongolok támadása elől délre, Kajfengbe költöztetni a császári udvart. 1232-ben adták meg magukat az egyesített mongol és Szung csapatoknak Kajfeng mongol ostrománál.

Kajfeng elestét követően a mongolok és a han kínaiak (akik átálltak a mongolokhoz) lemészárolták a dzsürcsi Jin császári család férfi tagjait, és hadizsákmányként Mongóliába hurcolták az előkelő hölgyeket, köztük a császárnőt, a Jin birodalmi ágyasokat és hercegnőket. A mongolok kifosztották a várost, de a legtöbb ostromtól eltérően ebben az időszakban is engedélyezték a kereskedelmet. A város leggazdagabb lakosai eladták luxuscikkeiket a mongol katonáknak, hogy élelmiszert vásárolhassanak.

Marco Polo 1260-ban érkezett Kajfengbe amiről visszaemlékezéseiben is beszámolt.

A mongolok a város elfoglalása után 1279-re meghódították egész Kínát, és a mongol Jüan-dinasztia idején Pienliang csupán az 1277-ben alapított Honan Jiangbei tartomány fővárosa lett. Miután a mongolok Sangtuba majd Pekingbe helyezték át fővárosukat, Kajfeng régi központi politikai jelentőségét többé már nem nyerte vissza.

Keleti Piac utca, Kajfeng, 1910. A jobb oldali üzletsoron túl állt a kajfengi zsidók zsinagógája.

A várost a XIV. század közepe táján elfoglalták és tíz évre a fővárosukká tették a Vörös Turbán lázadók. Az újonnan létrehozott Ming-erők szétverték őket. A Ming-dinasztia kezdetén, 1368-ban Kajfenget Honan tartomány fővárosává tették.

1642-ben a Ming-hadsereg Kajfenget elárasztotta a Sárga-folyó vízével, hogy megakadályozza a parasztlázadó Li Cecseng (Li Zicheng) parasztvezér csapatait abban, hogy elfoglalják a várost. A katasztrófa után a város ismét elhagyatott lett. A mandzsu Csing-dinasztia idején 1662-ben, Kang-hszi császár uralkodása alatt Kajfenget újjáépítették. Az 1841-es árvizet egy másik, 1843-as újjáépítés követte, s ezzel Kajfeng elnyerte nagyjából a mai arculatát. (A legutóbbi idők prosperitása közepette a város inkább kulturális és turisztikai központ maradt, és az új tartományi főváros, Csengcsou lett a gazdasági, modern ipari központ magasépületekkel.)

A VIII. és IX. századtól egészen a 19. századig Kajfeng arról ismert, hogy itt található a legrégebbi kínai zsidó közösség, azonban 2016-ban már csak 20 zsidó lakott a városban.

1938. június 6-án a várost elfoglalta a megszálló japán császári hadsereg.

1948-ban zajlott a kajfengi csata a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg és a kínai nacionalista erők között, amely végül a kommunisták győzelméhez és a nacionalista erők összeomlásához vezetett, ami a Shengcai-csata része volt.

Kajfeng Honan tartomány fővárosa maradt egészen 1954-ig, amikor Csengcsout tették meg tartományi fővárosnak.

1969-ben a Kínai Népköztársaság egykori elnöke, Liu Sao-csi Kajfengben házi őrizetben halt meg megfelelő egészségügyi ellátás hiányában.

Nevezetességek

A Vaspagoda

• Ősi városközpont
• Hsziangkuo (Xiangguo, a Kancellár temploma) templom – A város központjában található. Ez az egyik leghíresebb buddhista templom Kínában. 555-ben épült, és évszázadokon át volt a buddhista tanulmányok neves központja. Az évszázadok során többször elpusztult, legutóbb 1766-ban építették újjá. A név a Tang-dinasztia kancellárjának nevéből származik, aki a felújítást finanszírozta. A templomon belüli fő építmény a nyolcszögletű kerámiapalota, amelyben egy 7 méter magas Kuanjin-szobor áll.
• Vaspagoda (铁塔 / 鐵塔, Tiě Tǎ) – Az 1049-ben Buddha ereklyéi számára vörös téglából épült 13 emeletes nyolcszögletű pagoda barnás színéről kapta mai nevét. A város legrégebbi nevezetessége az azonos nevű parkban.
• Sárkánypavilon – A Szung-dinasztia idején épült. A császári palota mellett található a 83,3 hektáros Longting Parkban.
• Pao Cseng (Bao Zheng) Templom??
• Jü (Yu) király terasz
• Pota Pagoda – hatszögletű alapra épült ősi, Szung-kori templom része volt. Jü király teraszától nyugatra található, és eredetileg hat emeletes volt, ami a 14. században csökkent háromra.

Híres kajfengiek

• Sang Jang (Shāng Yāng; i. e. 390 - i. e. 338), Csin állambeli főminiszter és gondolkodó
• Szung Sen-cung (Song Shenzong, 1048–1085), az (északi) Szung-dinasztia császára
• Po Jang (Bo Yang, 1920–2008), társadalomkritikus taivani író
• Csang Tacsing (Zhang Daqing, 1969–), amatőr csillagász
• Su Hanchen (1101-1161) festő
• Tao Song (1944-) festő

Éghajlat

Kajfengben monszun hatású, párás szubtrópusi éghajlat (Köppen Cwa) jellemző, amely a nedves kontinentális éghajlattal határos, négy évszakkal. A tél hűvös és többnyire száraz, míg a nyár forró és párás. A tavasz meleg, és van némi, de nem sok csapadék, míg az őszi idő ropogós és szárazabb. Eső főleg júniustól szeptemberig esik.

Az átlaghőmérséklet 14 Celsius fok, az éves csapadék 670 mm.

Közlekedés, szállítás

Légi

Kajfeng belvárosa körülbelül 55 km-re fekszik a Csengcsou-Hszincseng nemzetközi repülőtértől (IATA: CGO, ICAO: ZHCC), amely Közép-Kína legforgalmasabb repülőtere mind az utas-, mind a teherforgalom tekintetében (2017-es statisztikák).

A Csengcsou–Kajfeng helyközi vasút és a Hszincseng repülőtér helyközi vasútvonal elkészültével elérhetővé vált a gyors vonatkapcsolatok Kajfengből a Hszincseng nemzetközi repülőtérre. 2018 augusztusa óta naponta 12 pár helyközi vonat közlekedik a Hszincseng repülőtér és Szungcsenglu (Songchenglu) között, 53 perces menetidővel.

Vasúti

A Kajfeng pályaudvar a kelet-nyugati Longhai vasúti fővonalon található, és kényelmes hozzáférést biztosít Kína számos városához, köztük Peking Nyugathoz, Sanghajhoz (Shanghai), Sanghaj Hungcsiaohoz (Shanghai Hongqiao), Tiencsinhez, Hszianhoz, Jinanhoz és Hangcsouhoz . Csengcsou, Luoyang és Qingdao városaiba is gyakoriak és kényelmesek a járatok. Közvetlen távolsági szolgáltatások Sencsenbe, Kantonba, Csengtuba, Észak -Csungkingba, Harbinba, Ürümcsibe, Fuzhouba, Dalianba és Vuhanba is elérhetők.

A Csengcsou–Kajfeng helyközi vasút (郑开城际铁路) 2014. december 28-án kezdte meg működését, amely összeköti Csengcsou tartomány fővárosát Kajfenggel. A vasút jelenleg Sungcsengluban (Songchenglu) ér véget, és a tervek szerint Kajfeng vasútállomásig bővítik. A tervezett végsebesség 200 km/h.

A Hszücsou–Lancsou nagysebességű vasútvonalhoz tartozó kajfengi Északi Vasútállomás a város nagysebességű vasútállomása 2016. szeptember 10-én kezdte meg működését.

Távolsági autóbusz

Kajfengben 4 fő autóbuszpályaudvar található :

• Kajfeng Nyugati Autóbuszpályaudvar (开封客运西站)
• Kajfeng Távolsági Autóbuszpályaudvar (开封长途汽车站)
• Kajfeng Jinming Autóbuszpályaudvar (开封金明汽车站)
• Kajfeng XiangGuosi Autóbuszpályaudvar (开封相国寺汽车站)

Számos szomszédos megyébe, más tartományi városokba indulnak távolsági járatok.

Közúti

• G30 Lianyungang–Khorgas gyorsforgalmi út
• G45 Daqing–Guangzhou gyorsforgalmi út
• S82 Csengcsou–Minquan gyorsforgalmi út
• S83 Lankao–Nanyang gyorsforgalmi út
• 106-os számú Kínai Nemzeti Autópálya
• 220-as számú Kínai Nemzeti Autópálya
• 310-es számú Kínai Nemzeti Autópálya

Kultúra

Vallás

A Szent Szív katedrális

Kajfeng egyik női mecsete

A városban több keresztény templom található, köztük a Szent Szív katedrális (开封耶稣圣心主教座堂).

Jelentős muzulmán enklávéja is van, sőt számos női mecsetéről (nǚsì) ismert, köztük Kína legrégebbi nǚsì-jével, a Wangjia Utcai Női Mecsettel, amely 1820-ból származik.

Kajfeng arról is nevezetes, hogy itt van a legrégebbi kínai zsidó közösség, akiknek ősei eredetileg Perzsiából érkeztek Kínába a Selyemúton. A XII. század óta van bizonyíték arra, hogy Kajfengben zsidó közösség élt, de egészen a XIX. századig az etnikai keveredés és asszimiláció révén nagyrészt beolvadt a kínai többségbe.

Konyhaművészet

Kajfengi hsziaolungpao, levessel töltött gombóc/zsemle

A kajfengi konyha meghatározó szerepet játszott a honani konyhaművészet kialakulásában.

Kajfeng az ételkülönlegességek széles választékát kínálja, mint például a párolt pitét és a galuskát. Különösen híres Kajfeng ötfűszeres kenyere (wǔxiāng shāobǐng), amely a pitához hasonlóan kinyitható és megtölthető. Esténként Kajfeng utcái éttermekké alakulnak, miközben a híres éjszakai piacon több százan nyitják ki standjukat, és árulják ételeiket. Az emberek a közeli Csengcsouból gyakran jönnek Kajfengbe, hogy meglátogassák családtagjaikat és átérezzék ezt a hangulatot.

Helyi specialitás a kajfengi vödröscsirke (桶子鸡, Tǒngzi) is, ami egy különlegesen elkészített föttcsirke étel. Egyes vélemények szerint a Kajfengben található Ma Jücsing Vödröscsirke Büféje (Ma Yu Ching's Bucket Chicken House; 马豫兴桶子鸡; Mǎ Yùxīng Tǒngzi Jī) a világ legrégebbi étterme.

Krizantém

A krizantém Kajfeng virága. A krizantém fajták termesztésének hagyománya 1600 éves múltra tekint vissza, és a termesztés mértéke a Szung-dinasztia idején érte el csúcsát egészen a Csin-dinasztiától elszenvedett 1126-os vereségéig.

A városban 1983 óta tartják a Kajfengi Krizantém Kulturális Fesztivált (1994-ben átnevezték Kína Kajfengi Krizantém Kulturális Fesztiváljára). A fesztivált azóta minden év október 18. és november 18. között tartják.

A rendezvény újabb mérföldkőhöz érkezett 2012. október 18-án, amikor 30. születésnapját ünnepelte. [24] A megnyitó ünnepséget élőben közvetítette a Honani Televízió (HNTV) esti műsorában, amely minden prefektúra vagy efölötti szintű kínai városban látható.

A fesztivál ideje alatt több száz krizantémfajtát mutatnak be a rendezvény helyszínein, és a virág a város általános szimbólumává vált, így Kajfenget a „krizantémok városa”-ként emlegetik.

Sportesemények

Cseng-Kaj Nemzetközi Maraton

A kínai Cseng-Kaj Nemzetközi Marathon (中国郑开国际马拉松赛, nemzetközileg angolul: Zheng-Kai International Marathon; Zheng-Kai, illetve ZK a Csengcsou-Kajfeng rövidítése) egy sportesemény, amelyet a Kínai Atlétikai Szövetség, a Kínai Sportszövetség rendez közösen, és Honan tartomány közigazgatása, továbbá Csengcsou (Zhengzhou) és Kajfeng önkormányzata ad otthont neki. Ez Honan tartomány első számú nemzetközi sportversenye, és Kína közép-nyugati részének egyik legnagyobb sporteseménye. A ZK International Marathon minden évben március végén vagy április elején kerül megrendezésre. Az esemény legnagyobb része a híres Zhengkai Express Way (郑开大道) mentén zajlik. A 2007-es induláskor 5600 sportoló versenyzett. 2012-ig 28 országból és régióból közel 25 000 sportoló vett részt a ZK Nemzetközi Maratonon.

Főiskolák, egyetemek

Kajfeng a tudományos kutatások egyik fellegvára, a Nature Indexe szerint a világ 200 legjobb városa között szerepel. A városban található a Honani Egyetem, amely a kínai felsőoktatás Párhuzamos Első Osztályú Fejlesztési Programjának egyik kulcsfontosságú nemzeti egyeteme.

• Honani Egyetem (Henan University, 河南大学, alapítva 1912-ben)
• Kajfengi Egyetem (Kaifeng University, 开封大学, alapítva 1980-ban)
• Kajfengi Tanárképző Főiskola (Kaifeng Institute of Education, 开封教育学院)
• Sárga-folyó Természetvédelmi Műszaki Főiskola (Yellow River Conservancy Technical Institute, 黄河水利职业技术学院, alapítva 1929-ben)

Testvérvárosi kapcsolatok

Kajfengnek hat várossal van testvérvárosi kapcsolata

• Kirjat-Mockín, Izrael
• Omszk, Oroszország (2007–)
• Toda, Japán (1984–)
• Wichita, Egyesült Államok (1985–)
• Wingecarribee, Ausztrália (2007–)
• Jongcson?? (Yeongcheon), Dél-Korea (2005–)

Honvédelem

Kajfeng a Népi Felszabadító Hadsereg 20. hadseregének főhadiszállása. Ez egyike annak a három hadseregnek, amelyek a Sárga-folyó síkságának védelméért felelős Jinan katonai körzetet alkotják.

A Kajfeng Légibázis egy katonai repülőtér Kajfeng város déli külvárosában. Polgári légiközlekedési szolgáltatást nem nyújt.

Dokumentumfilmek, útifilmek

• Michael Woodː Kína története (The Story of China, 2016), brit dokumentumfilm sorozat, 3. részː Aranykor (Golden Age)

Galéria

• 
  A Csingming folyóparti tájkert
• 
  A Sárkánypavilon bejárata
• 
  Piencsing felújított városkapuja
• 
  A Hsziangkuo templom dobtornya
• 
  A Honani Egyetem
• 
  Taliang városkapu
• 
  A Szung-dinasztia császári utcája (1)
• 
  A Szung-dinasztia császári utcája (2)
• 
  A Szung-dinasztia császári utcája (3)

Források

• Marco Polo utazásai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986, fordította: Vajda Endre, ISBN 963 07 3567 9
• Jacques Gernet: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276, Gondolat, Budapest, 1980, fordította: Gyáros Erzsébet, 296 oldal, ISBN 963 28 0730 8