Közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző megjelölések
A közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző megjelölések gyűjtőfogalomként szolgálnak mindazon megjelölésekre, amelyek egy adott ország vagy országcsoport védjegyjoga szerint védjegyként nem lajstromozhatók senki részére. Ez a tilalom a feltétlen lajstromozást gátló okok egyike, amely egyaránt vonatkozik mind a közrendbe ütköző megjelölésekre, mind a közerkölcsbe ütköző megjelölésekre. Előfordulhat, hogy az adott megjelölés mind a közrendbe, mind a közerkölcsbe ütközik.
Története[szerkesztés]
Az ún. közrendi záradék már az 1803. évi francia polgári törvénykönyvben megjelent,[1] amely úgy rendelkezett, hogy magánjogi szerződésekkel nem lehet megváltoztatni sem a közrendet (ordre public), sem a "jóerkölcsöt" (bonnes moeurs). Ennek megfelelő rendelkezés mind a korábbi, mind a hatályos magyar Polgári törvénykönyvben is található, mint semmisségi ok.[2]
A 19. század végétől megjelent különböző nemzeti védjegytörvények is tartalmazták ezt a tilalmat. Az iparjogvédelem átfogó nemzetközi egyezménye, a Párizsi Uniós Egyezmény is tartalmaz a védjegyoltalomból kizárt megjelölések körében is utalást a közrendi záradékra.[3]
A közrend fogalma a védjegytörvény e rendelkezésének alkalmazásában a francia ordre public, illetve az angol 'public policy fogalmával azonos jelentésű: a közrend a jogrendszer alapvető intézményeit és elveit foglalja magában.[4]
A magyar védjegyjogban[szerkesztés]
A korábbi törvényekben[szerkesztés]
A közrendi záradék már legelső, 1890-es védjegytörvényünkben is megjelent.[5] Az 1997. július 1-ig hatályos 1969. évi IX. törvény a feltételen lajstromozást gátló okok közé sorolta az olyan megjelölést, amelynek használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék.[6] Az ilyen megjelölés tehát nem részesülhetett védjegyoltalomban.
A hatályos magyar védjegytörvényben[szerkesztés]
A hatályos magyar védjegytörvény[7] kimondja a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző megjelölések védjegyként való lajstromozásának tilalmát, a feltétlen kizáró okok körében. Ezek szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.[8]
Magyar joggyakorlat[szerkesztés]
A Fővárosi Ítélőtábla egy ítéletében (a DE PUTA MADRE-ügyben) rámutatott, hogy a jogi értelemben vett közrendbe vagy közerkölcsbe ütközés tagállamonként más és más lehet.[9]
A közrendbe ütköző megjelölések közé tartoznak az önkényuralmi jelképet tartalmazó megjelölések. E jelképek védjegyjogi megítélésnél figyelembe veszik hogy több ilyen jelkép pl. a vörös csillag, a nyilaskereszt vagy a szvasztika olyan szimbólumok, amelyek ugyan az emberiség különböző kultúrköreiben régóta használatosak, azonban ezek bizonyos 20. századi önkényuralmi politikai rendszerekkel közvetlen összefüggésbe hozhatók.[10]
Az SZTNH módszertani útmutatója szerint
„Az önkényuralmi jelképek használatának tilalmáról szóló szabály következetes alkalmazása mellett is oltalomképesnek bizonyultak a „STELLA ARTOIS N.A” színes ábrás védjegyek is. A védjegyek a szóelem felett üres kialakításban vörös csillagot tartalmaznak védjegyelemként. A bejelentések érdemi vizsgálatánál megállapítást nyert, hogy a vörös csillag ebben az ábrázolásban nem minősül önkényuralmi jelkép szerinti használatnak, mivel az ábra dominánsnak nem tekinthető része egyáltalán nem mutat kapcsolatot az önkényuralmi jelképpel azonosított eszmével. A Hivatal a megjelölések oltalomképességét az árujegyzékre – 32. áruosztály – tekintettel vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az árujegyzékben szereplő italok, üdítőitalok csomagolásán szereplő címke – amelyen alig észrevehető helyen egy ötágú vörös csillag kerül feltüntetésre – esetében nem áll fenn annak a veszélye, hogy ezt a fogyasztók önkényuralmi jelképnek tekintenék. (181248 és 178690)[11]”
A magyar büntetőjogban[szerkesztés]
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 335. §-a szerint, "aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon a) terjeszt, b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy c) közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő."
Az európai uniós védjegyjogban[szerkesztés]
Az európai uniós védjegyrendelet szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.[12] Ezek az okok az európai uniós jog szerint is a feltétlen kizáró okok közé tartoznak, ezért a hivatalból indított vizsgálat ezekre minden védjegybejelentés esetén kiterjed.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Code Civil 6. cikk
- ↑ 1959. évi IV. törvény 200. § (2) bek. illetve 2012. évi Ptk. 6:96. §
- ↑ PUE 6quinquies (B) cikk 3. pont
- ↑ SZTNH módszertani útmutató
- ↑ 3. § 4. pont
- ↑ 1969. évi 3. § (1) bek. b. pontja
- ↑ a többször módosított 1997. évi XI. törvény
- ↑ 1997. évi XI. törvény 3. § (1) bek. a. pontja - szövegét a 2001. XLVIII. törvény 67. § (1) j. pont határozza meg, hatályos: 2002. január 1-jétől
- ↑ FÍT 8. Pkf.26.837/2008/3. pont, idézi pl. A védjegytörvény magyarázata, 57. old.
- ↑ A védjegyjog magyarázata. 58. old.
- ↑ http://www.sztnh.gov.hu/hu/vedjegy/vedj_modszertan/vedjegy_modszertan.pdf
- ↑ A Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről, 7. cikk f) pont