Jurien de la Gravière (védett cirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurien de la Gravière
Hajótípusvédett (páncélfedélzetes) cirkáló
NévadóEdmond Jurien de La Gravière
ÜzemeltetőA Francia Haditengerészet zászlaja Francia Haditengerészet
Hajóosztálynincs
Pályafutása
Építés kezdete1897. november 15.
Szolgálatba állítás1903
Általános jellemzők
Vízkiszorítás5595 t
Hossz137 m
Szélesség15 m
Merülés6,3 m
Hajtómű3 db gőzgép, 24 Guyot du Temple kazán, üzemanyag: szén, 886 t, teljesítmény: 17 400 LE
Sebesség22.9 csomó
Hatótávolság6150 tengeri mérföld 10 csomós sebesség mellett
Fegyverzet
  • 8 db (8 x 1) 164 mm L/45 M1893 ágyú
  • 10 db (10 x 1) 47 mm L/40 M1885 ágyú
  • 6 db (6 x 1) 37 mm L/20 M1885 ágyú
  • 2 db 450 mm torpedóvetőcső
Páncélzat
  • Fő páncéledélzet: 55 - 35 mm, ennek lehajló pereme: 65 - 55 mm, felső páncélfedélzet: 25 mm, kazamaták: 45 mm, lövegpajzsok: 70 mm
  • Parancsnoki torony kis méretű harcálláspontja: 100 mm

  • Legénység463 fő[1]
    A Wikimédia Commons tartalmaz Jurien de la Gravière témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    A Jurien de la Gravière a Francia Haditengerészet (Marine nationale) egy védett (páncélfedélzetes) cirkálója volt, mely 1897 és 1903 között épült. Nevét két híres francia tengernagy, apa és fia, Pierre Roch Jurien de La Gravière (1772-1849) és Jean Pierre Edmond Jurien de La Gravière (1812-1892) tiszteletére kapta.[2]

    Pályafutása[szerkesztés]

    A Jurien de la Gravière védett cirkáló építése 1897. november 15-én vette kezdetét az Arsenal de Lorient hajógyárban, vízre bocsátása 1899. június 26-án, szolgálatba állítása a felmerülő technikai problémák miatt azonban csak egy éves csúszással, 1903-ban történt meg. Pályafutása elején a Jurien de la Gravière védett cirkáló először a Távol-Keleten szolgált. Az első világháborúban a Földközi-tengeren vetették be. 1914. augusztus 16-án részt vett az antivari csatában, az SMS Zenta osztrák-magyar védett cirkáló elsüllyesztésében, majd a menekülő SMS Ulan romboló üldözésében. Később az Otrantói-szoros őrzésében, majd Augustin Boué de Lapeyrère (1852–1924) tengernagy kötelékében Törökország blokádjában és a parti célpontok ágyúzásában vetették be. A nagy háborút az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó, az antant által éppen megszállt Szíria partjainál fejezte be. 1921. július 27-én vonták ki a szolgálatból, majd 1922-ben leselejtezték és eladták bontásra.[2][2]

    Dizájn[szerkesztés]

    A Jurien de la Gravière saját kategóriájában a Marine nationale nagyobb méretű védett cirkálói közé tartozott, külső megjelenésében a korszak francia hadihajóinak jellegzetességeit mutatta. Gyengén sikerült egységnek tekinthető, több önmagában is komoly problémával rendelkezett: vértezete a kor színvonalán már elégtelennek minősült, a cirkáló egyszerre volt lassú és gyenge manőverezési képességű, egy teljes fordulat megtételére 2000 méter sugarú körben volt képes, továbbá erős vibráció gyötörte.[1][3][4]

    Fegyverzet[szerkesztés]

    Fő fegyverzet[szerkesztés]

    A cirkáló fő fegyverzete 8 db, egyesével beépített, 70 mm-es lövegpajzzsal védett, 164 mm-es Canon de 164 mm Modèle 1893 L/45 ágyúból állt, 1-1 löveg a hajó orrán és tatján, a fedélzeten, míg 3-3 a test két oldalán, kazamatákban került beépítésre. Magassági szög: (–10°)~(+25°). Az ágyúk 52 kg tömegű lövedéket tüzeltek, 865 m/s torkolati sebességgel, maximum 9000 méter lőtávolságra.[1]

    Másodlagos fegyverzet[szerkesztés]

    A Jurien de la Gravière védett cirkáló másodlagos fegyverzetét 10 db (10 x1) 47 mm-es Canon Hotchkiss à tir rapide de 47 mm L/40 M1885 gyorstüzelő ágyú, 6 db (6 x 1) 37 mm L/20 M1885 revolverágyú és 2 db 450 mm-es torpedó vetőcső alkotta.[1]

    Páncélzat[szerkesztés]

    A Jurien de la Gravière védett cirkáló két páncélfedélzettel rendelkezett. A felső 25 mm vastagságú, az alsó, a fő páncélfedélzet 55 mm a hajó közepén, az orr és a tat felé haladva azonban 35 mm-re csökkent, ennek lehajló pereme pedig középen 65 mm-es, míg az orr és a tat felé 55 mm-re vékonyodott. A két páncélfedélzet közötti részen széntárolók és raktárak kaptak helyt. A 70 mm-es lövegpajzzsal védett 163 mm-es ágyúk lőszerszállító aknáit 25 mm-es, kazamatáikat 45 mm-es páncélzat oltalmazta. A parancsnoki torony kis méretű harcálláspontja 100 mm-es vértezetet kapott.[1][3]

    Védett, avagy páncélfedélzetes cirkáló hajótestének sematikus, keresztmetszeti rajza. A páncélfedélzetet és a lövegpajzsok vértezetét piros vonal jelzi. A szürke mezők szénraktárak, melyek feltöltött állapotban védelemül is szolgálnak a becsapódó gránátok ellen. Jellemző, hogy a páncélfedélzet a lehajló pereménél a legvastagabb. A felső szénraktár hosszában van elválasztva, először mindig a belsőkből látták el a kazánokat. Szintén jól látható a kettős hajófenék. A Jurien de la Gravière rendelkezett egy második, felső 25 mm-es páncélfedélzettel is.

    Hajtómű[szerkesztés]

    A Jurien de la Gravière hajtóműve 3 db háromszoros expanziós VTE gőzgépből, és 24 db Guyot du Temple-kazánból állt, teljesítménye 17 400 LE. a hajó maximális sebessége 22.9 csomó, hatósugara 6150 tengeri mérföld 10 csomós sebesség mellett. Az üzemanyag 886 t szén.[1]

    Jegyzetek[szerkesztés]