Josip Pazman
| Josip Pazman | |
| Született | 1863. február 18.[1] Pakrác[2] |
| Elhunyt | 1925. december 5. (62 évesen)[1] Zágráb[2] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | rektor |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Josip Pazman (Pakrác, 1863. február 18. – Zágráb, 1925. december 5.), horvát katolikus pap, teológus, filozófus, politikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora. Ismert horvát kánonista, a kánonjog ismerője és fordítója.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Pakracon született 1863-ban. Az elemi iskolát szülővárosában végezte, a középiskolát Pozsegában kezdte el, de utolsó osztályait már a zágrábi érseki szeminárium középiskolájában végezte.[3] Az diploma 1883-as megszerzése után Rómába ment, ahol a Pápai Gergely Egyetemen filozófiát és teológiát tanult. Filozófiából 1887-ben, teológiából 1890-ben doktorált.[3] Ezt követően egyházjogból szerzett diplomát. A római diák korában ismerte fel a Mária Kongregáció jelentőségét a katolikus fiatalok nevelésében, ezért 1897-ben megalapította a Mária Kongregációt a zágrábi felsővárosi gimnázium tanulói számára.[3]
Tanulmányainak befejezése után 1890-ben visszatért Horvátországba, ahol Zágrábban, az Érseki Líceumban klasszikus filológiát tanított. A következő évben a Főegyházmegyei Szeminárium papságának vezetője lett. 1892-ben kormányhatározattal az alsó tagozatos iskolák kormánybiztosa lett.[3] Két év után a Zágrábi Egyetem Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszékének helyettesítő tanára volt. 1896-ban ugyanezen a tanszéken lett docens. Pazman minőségi munkája felkeltette az egyházi hatóságok figyelmét. 1899-ben Posilović zágrábi érsek kinevezte proszinódusi vizsgabiztosnak a lelkészi vizsgán. Ennek az évtizednek a második felében a Glasnik Svetog Josipa egyházi kiadvány szerkesztője lett.
1900-ban ismét Rómában volt, ahol a Szent Jeromos Intézet igazgatója lett. A pápa rendelettel tiszteletbeli kanonokká és az Illír Káptalan rektorává, valamint a Szent Jeromos Intézet fogadójának vezetőjévé nevezte ki.[4] Nagy szerepe volt a római Horvát Intézet létrehozásában, melynek alapszabály-tervezetét ő nyújtotta be Vannutelli bíborosnak.[4] Horvátország érdekében végzett tevékenysége miatt az olasz hatóságok nemkívánatos külföldinek tartották, és ki akarták utasítani. Ezért nem sokkal 1901 decembere előtt visszatért Horvátországba.[4]
Hazájába való visszatérése után a Zágrábi Egyetem Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszékének tanára volt. 1904-ben átvette a „Katolički list” szerkesztését. 1905-ben megalapította a Horvát Katolikus Sajtótársaságot. Társalapítója volt a Katolikus Kaszinónak. 1910-ben Edgar Leopolddal együtt elindította a „Bogoslovska smotra” című katolikus folyóiratot, melynek az első két évben szerkesztői is voltak.[5] 1910-ben a Jogpárt színeiben, az újgradiskai kerület képviselőjeként beválasztották a horvát parlamentbe. Részt vett a tartományi jobboldali pártok képviselőit tömörítő, 1911. október 4-i Zágrábban tartott ülésen, amelyen megalakult az egyesült Jogpárt legfelsőbb vezetősége, melynek Pazmant a pénztárosává választották.
1912-ben befejezte a Katolički list szerkesztését. Ezt követően 1913-ig a Zágrábi Egyetem rektora volt.[6] Az első világháború kitörése után aktívan részt vett a parlamenti vitákban. Támogatta Horvátország feltámasztásának gondolatát. Amikor 1917. május közepén az Osztrák Politikai Társaság meghívására az összes horvát, szerb és szlovén párt képviselői összegyűltek, hogy megvitassák a jugoszláv kérdést, néhány jobboldali képviselő, köztük Pazman és Dragutin Šafar is jelen volt. Pazman hangsúlyozta a horvátok és szlovének összefogásának fontosságát. Felhívta a figyelmet Isztria és a szlovén tengerpart kérdésére is.[7]
Pazman és néhány képviselő támogatták Josip Stadler boszniai érseket, aki ellentétben a horvát katolikus papság egy részével ellenezte a Jugoszláv Képviselők Klubjának májusi nyilatkozatát (1917. május 30.) a Birodalmi Tanácsban. A Szlovének, Horvátok és Szerbek Országos Tanácsának megalakulásakor sem vett részt annak munkájában. Pazmant és más képviselőket nem hívták meg a tanácsba. Az ok az volt, hogy az utolsó pillanatig dolgoztak Ausztria életben tartásán. 1918. október 18-án az osztrák császárhoz mentek.[8]
A háború után az általa szerkesztett lap, a Bogoslovska smotra a háború utáni bajok miatt csak két számmal jelent meg, majd leállt. 1919. március 25-én a rendőrök érkeztek a lakására és minden jogalap nélkül letartóztatták, lakásán házkutatást tartottak. 1920 februárjának végéig Stjepan Radić-csal és más horvát politikusokkal börtönben ült, de soha nem állították bíróság elé.[8] A politikai nyomás ezután is folytatódott. Egyetemi állását elvesztette, mert politikai nézetei miatt 1919-ben nyugdíjazták. A börtönből való szabadulása után olyan tiszteletbeli egyházi feladatokat látott el, mint a „defensor matrimonii”, a „promoter iustitiae”, az egyházmegyei cenzor és mások. 1923-tól a zágrábi Szent Péter-templom plébánosa volt. Rendszeres résztvevője volt a Paulai Szent Vince-konferenciáknak. 1925-ben a pápa prelátusnak nevezte ki.[8] 1925-ben halt meg.
Főbb művei[szerkesztés]
- 1898-1899 között megírta a Boldogságos Szűz Mária, az Isten legszentebb anyja életét,
- 1900-ban az egyházi hagyományok és az egyházatyák levelei szerint megírta Szent József életét,
- Kéziratos hagyatéka nagy volt, de nem tudni, hova tűnt el. Kézirataiból csak a Szent Paulai Szent Vince Konferencia üléseinek jegyzőkönyvei maradtak fenn.
Emlékezete[szerkesztés]
Az egyházi írók közül Ivan Miklenić, Matija Berljak, Juraj Magjerec, Ivica Zvonar és mások is írtak Josip Pazmanról.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
- ↑ a b c d Zvonar 424. o.
- ↑ a b c Zvonar 425. o.
- ↑ Zvonar 427. o.
- ↑ Zvonar 426. o.
- ↑ Zvonar 428. o.
- ↑ a b c Zvonar 429. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Egyetem: Josip Pazman. www.hosting.unizg.hr (Hozzáférés: 2022. március 28.)
- ↑ Zvonar: Ivica Zvonar: Mons. dr. Josip Pazman (1863. - 1925.): prilog poznavanju političkog djelovanja. Časopis za suvremenu povijest, XXXVII. évf. 2. sz. (2005) 423–443. o. Hozzáférés: 2022. március 28.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Josip Pazman című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.