John Cassavetes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Cassavetes
A város széle című filmben (1957)
A város széle című filmben (1957)
SzületettJohn Nicholas Cassavetes
1929. december 9.
New York
Elhunyt1989. február 3. (59 évesen)
Los Angeles, Kalifornia
Állampolgárságaamerikai
HázastársaGena Rowlands (1954–1989)
Gyermekei
SzüleiKatherine Cassavetes
Foglalkozása
Iskolái
  • Colgate Egyetem
  • Blair Academy
  • Paul D. Schreiber Senior High School
  • American Academy of Dramatic Arts (–1950)
Halál okamájzsugor
SírhelyeWestwood Village Memorial Park temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1951–1985
Műfajokwestern
John Cassavetes aláírása
John Cassavetes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz John Cassavetes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Nicholas Cassavetes (New York, 1929. december 9. – Los Angeles, 1989. február 3.) görög–amerikai színész, forgatókönyvíró és rendező. Innovatív kamerahasználatával, egyéni szemléletmódjával, az improvizáció bátor használatával a cinéma vérité amerikai megfelelőjét hozta létre. Ray Carney filmkritikus az „amerikai független film atyjának” nevezte.

Munkássága[szerkesztés]

Cassavetes New Yorkban született görög emigráns szülők gyermekeként. Long Islanden nőtt fel, a Colgate University és a New York Academy of Dramatic Arts hallgatója volt, aminek elvégzése után, 1950-ben színházi színészként helyezkedett el. 1953-tól kisebb filmszerepeket is kapott, az ötvenes években számos James Dean-szerű „ifjú bűnözőt” játszott. Az éppen a helyét kereső televízió is sok szereppel találta meg. A televíziós költségvetés, időbeosztás jelentette korlát nagyban befolyásolta későbbi filmkészítési stílusát.

Ebben az időben ismerte meg és vette feleségül Gena Rowlands fiatal színésznőt. Cassavetes 1956-tól New York-i alkotóműhelyekben tanított színészetet; egy itteni improvizációs gyakorlat inspirálta a szerzőként és rendezőként is első filmjét, a New York árnyait (Shadows – 1960). A gyártáshoz szükséges összeget részint barátaitól, részint egy rádióműsor hallgatóitól kérte és kapta meg.

Cassavetesnek a New York árnyaihoz nem sikerült amerikai terjesztőt szereznie, ezért Európába vitte, ahol a Velencei Filmfesztiválon a Kritikusok díját nyerte el. Az európai forgalmazók az Egyesült Államokban importként mutatták be a filmet, ami ott csekély nézőszámot ért el ugyan, de felkeltette a hollywoodi stúdiók érdeklődését. Cassavetes két filmet rendezett Hollywoodnak a hatvanas években – Too Late Blues és A Child Is Waiting – de ez a találkozás csalódást jelentett. A stúdiók folytonos beavatkozása, a művészi kontroll hiánya és a munkájának állandó akadályozása elviselhetetlenné vált. Cassavetes ezt nem volt hajlandó még egyszer végigcsinálni.

A szükség hozta „stratégia” részeként filmszerepeket vállalt, az így szerzett bevételeit saját rendezői céljainak megvalósítására fordította. Ezzel együtt színészként sem volt átlagos: a hatvanas évek olyan kasszasikereiben nyújtott kiváló alakításokat, mint A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen, 1967) – az itteni játékáért a scar-díjra jelölték – vagy a Roman Polański rendezte Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby – 1968).

A következő önálló munkája az Arcok (Faces, 1968) volt, ami már későbbi témáit vetítette előre. Egy külvárosi pár felbomlóban levő házasságát bemutató filmben felesége, Gena Rowlands játszotta a főszerepet. Cassavetes kamerája könyörtelenül mutatja meg az egymástól egyre inkább eltávolodó házaspár és szeretőik kicsinyességét és érzelmi kapzsiságát, de közös történetük pátosza a film végére váratlanul méltóságteljes fordulatot vesz. Az Arcok szakmai és közönségsiker volt, két kategóriában is jelölték Oscar-díjra (legjobb férfi és női mellékszereplő).

Az Arcok után Cassavetes jobban koncentrálhatott a rendezésre. Ekkorra már elegendő ereje és befolyása volt ahhoz, hogy a stúdió-rendszerben dolgozva meg tudja őrizni a munkái fölötti teljes ellenőrzést. A Férjek (Husbands, 1970) című filmben Peter Falk és Ben Gazzara társaságában maga Cassavetes az egyik főszereplő – három, a házasság hétköznapi, piti gondjai elől menekülő férfit alakítanak. A hetvenes évek következő filmje a Minnie és Moskovitz (Minnie and Moskovitz, 1971), egy félrevezetett, a szerelmet kereső fiatal nő története. A főszerepben itt is Rowlands, egy kisebb szerepben Cassavetes anyja, Katherine is felbukkan.

Az Egy hatás alatt álló nő-ben (A Woman Under The Influence, 1974) Rowlands egy furcsa, hóbortos nőt alakít, amint kétségbeesve próbál a valóságban megkapaszkodni. A férjét Peter Falk játssza, ő az, aki megpróbálja megőrizni a normalitás látszatát, de végül meghozza a nehéz döntést, és feleségét egy pszichiátriára bízza. A karakterek apró rezdüléseit, az erkölcsi dilemmákat a szürke finom árnyalataival festi meg a rendező. A feleség viselkedése bár zavarja és nyugtalanítja a környezetét, de nem feltétlenül mondható veszélyesnek vagy labilisnak. Rowlands teljes értékű alkotótárs: Mabel alakját gazdagon és energikusan formálja meg; alakításáért a Legjobb színésznő, míg Cassavetest a Legjobb rendező díjára jelölték.

Az Egy kínai bukméker meggyilkolása (The Killing of a Chinese Bookie, 1976) legalább annyira a férfi története, amennyire a korábbi film a nőről szólt. Ben Gazzara alakítja Cosmo Vitellit, egy kisebb sztriptízbár megszállott szerencsejátékos tulajdonosát, akit gengszterek – adóssága fejében – gyilkosságra kényszerítenek. Félelme és bizonytalansága miatt Vitelli becsap barátot és ellenséget egyaránt.

A Premier (Opening Night) a színészettel, és magával a színészmesterséggel foglalkozik. A főszereplő ismét Gena Rowlands, társai Cassavetes, Ben Gazzara és az utolsó filmszerepét játszó Joan Blondell. A film Myrtle Gordon idősödő színésznő belső válságát mutatja be. A magány, a felszínes, szeretetlen munkahelyi légkör, az öregedés, az ember helyett a “híres színész”-nek szóló gesztusok – majd egy rajongó a szeme előtt lezajló halálos balesete vezetik végül az alkoholhoz, hallucinációkhoz. Végül a színpadon – privát életének tapasztalatait segítségül hívva – sikerül megszabadulnia a démonaitól. A kritikusok kiemelték, hogy Cassavetes szinte determinálva volt ennek a filmnek az elkészítésére, lévén, hogy igen mélyen érintve volt a témában. Laurence Gavron szerint Cassavetes éveken át dolgozott a forgatókönyvön, folyamatosan foglalkoztatta a téma. A film gazdaságilag kudarc lett, több mint másfél millió dollárt emésztett fel egy év alatt. Az első változat több mint öt óra hosszú volt, Amerikában csak a végső változat jelent meg.

Cassavetes tovább dolgozott a nyolcvanas években, de az alkohollal való problémái már éreztették hatásukat. A Gloria (1980) egy szokványosabb krimi Rowlands főszereplésével, a Szeretetáradatban (Love Streams, 1984) Cassavetes a frissen elvált nővéréből felé áradó szeretet és ragaszkodás súlya alatt nyögő idősödő nőcsábászt játssza. Utolsó munkáját, a Kis gubancot (Big Trouble, 1986) kényszer szülte: szívességből vette át a rendezést egy fiatalabb kollégájától. A film Cassavetes szavaival „kész tragédia”. Nagyon fájt neki a tudat, hogy betegsége miatt ez lesz a hattyúdala.

Cassavetes ellenállhatatlan, magával ragadó személyiség volt. A filmkészítésért élt, kollégáit és magát is ennek a folyamatnak áldozta fel. Az intenzív életnek megvolt az ára: hosszú évek alkoholizmusa után májzsugorodásban halt meg 1989-ben, a 60. születésnapját nem érhette meg.

Felesége, Gena Rowlands azóta is játszik, fia, Nick Cassavetes apja nyomdokain haladva színész és rendező, 1997-ben apja forgatókönyvéből készítette a Életem szerelme című filmet.

Az improvizációról[szerkesztés]

Rowlands szerint Cassavetes filmjeiben gyakran félreértik az improvizáció szerepét. Bár Cassavetes nem csak hagyta, de bátorította is színészeit a rögtönzésre, az viszont csak nagyon ritkán fordult elő, hogy teljes jelenetek improvizáció eredményeként születtek volna. A jellemző inkább az volt, hogy a színészek a próbákon a rendező vázlatai alapján kezdtek rögtönözni, Cassavetes aztán ezek alapján írta át az adott jelenetet.

Rendezései[szerkesztés]

Válogatott filmszerepei[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

  • John Cassavetes: A kamera mögött (in: Homoródy József – Körtvélyes Ágnes (szerk.): Új irányzatok a mai filmművészetben – cikkgyűjtemény II. kötet; kézirat, Filmművészeti Könyvtár 15. kötet; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1962. pp. 156–166.)
  • Karcsai Kulcsár Istvánː John Cassavetes; NPI–Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1982 (Filmbarátok kiskönyvtára)
  • John Cassavetes; szerk. Bakonyi Vera, Zalán Vince, ford. Ádám Péter, Borka Csilla, Fáber András; Budapest Film, Bp., 1993
  • Ray Carneyː John Cassavetes filmjei. A pragmatizmus, a modernizmus és a film; ford. Veress Angéla, fotó Sam Shaw, Larry Shaw; Osiris, Bp., 2001 (Osiris könyvtár. Film) ISBN 963-379-874-4
  • Karcsai Kulcsár István (szerk.): Jupiterlámpák előtt – Interjúk, beszélgetések, vallomások a korszerű filmszínészi játékról (Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1981) – benne két John Cassavetes-írással
  • Judy Anger: Peter Falk – a kételkedő hadnagy (B.U.S. Press, Bp., 2006) – Columbo figuráját John Cassavetes álmodta rá Peter Falk személyiségére
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer. (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011)
  • Pentelényi László (szerk.): Bolond Pierrot különös kalandja I. kötet: Töredékek Bikácsy Gergely (szubjektív) filmtörténetéből Robert Bressontól Jean-Luc Godard-ig (Szerzőifilmes Könyvtár 4. kötet, Francia Új Hullám Filmművészeti Szakkönyvtár és Könyvkiadó, Bp., 2017)

További információk[szerkesztés]

Magyar nyelven[szerkesztés]

Angol nyelven[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Cassavetes&oldid=26455034”