Johann Wilhelm Klein
| Johann Wilhelm Klein | |
 | |
(litográfia, 1831) | |
| Született | 1765. április 11.[1] Alerheim |
| Elhunyt | Bécs[7] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | neveléstudós |
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wilhelm Klein témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Johann Wilhelm Klein (Alerheim, Nördlingennél 1765. április 11. – Bécs, 1848. május 12.) német jogász, majd osztrák gyógypedagógus, a látássérültek gyógypedagógiájának egyik jeles, úttörő művelője.
Életpályája[szerkesztés]
Német területen született, tanulmányait ott végezte, Stuttgartban folytatott jogi tanulmányokat. Az alerheimi herceg titkára és legbensőbb tisztségviselője lett. Kapcsolatba került a szegénygondozással is, ekkor kezdte tapasztalni a vak emberek súlyos társadalmi beilleszkedési zavarait. A napóleoni háborúk miatt Bécsbe került, az ottani nyugodtabb élet, s II. József császár felvilágosult eszméi is vonzották (bár az ő uralkodása már 1790-ben véget ért). Vak emberek tanításával kezdett foglalkozni Bécsben, 1802-ben megismerkedett Franz Gaheis csökkent látásúaknak készített intézmény-tervével, 1804-ben elindította tanítási kísérletét vakokkal, 1805-ben már megtartotta az első nyilvános vizsgát. 1810-ben a bécsi egyetemen Vincenz Eduard Milde tanítványaként vizsgázott pedagógiából, s ugyanebben az évben elvégzett egy tanítói tanfolyamot is.
Johann Wilhelm Klein részletes tanrendet, tantervet készített a vakok tanításához, amit (1837-ben) nyomtatásban is kiadott. Az általa kialakított vonalrendszerű Klein-írás még a 20. században is elterjedten használt volt. A Klein-írás a látók és a látássérült személyek által egyaránt jól írható, olvasható. „Az ólomtömbök végén a latin nyomtatott nagy betűknek megfelelően tűk találhatók. A tűk lenyomatát a papír hátoldalán tapintással lehet olvasni. Nehézség, hogy a betűket íráskor a papíron ellentétes irányban - tükörképben - kell elhelyezni.”[8]
Johann Wilhelm Klein idejében Bécs volt a vakok képzése iránt érdeklődők Mekkája, őt tekintették a vakok atyjának: „Vater der Blinden”. Ezt a szöveget olvashatjuk a Bécsi Központi Temetőben tiszteletére állított monumentális emlékművön is. Beitl Rafael cseh származású tanító, a vakok első magyarországi intézetének megszervezője és igazgatója (1825-1833) is Johann Wilhelm Klein intézetében tanult.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ NUKAT
- ↑ MAK (lengyel nyelven)
- ↑ OL7380425A
- ↑ a b Klein, Johann Wilhelm (BLKÖ)
- ↑ Pajor Emese: Tapintható írásrendszerek, alternatív olvasási módszerek, Klein vonalrendszerű írása lásd 11. p.
Munkái (válogatás)[szerkesztés]
- Lehrbuch zum Unterricht der Blinden. Wien, 1819
- Geschichte des Blinden-Unterrichtes und der Blinden gewidmeten Anstalten. Wien, 1837
Források[szerkesztés]
- Gordosné Szabó Anna: Klein, Johann Wilhelm. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 245. p.
- Klein, Johann Wilhelm[halott link]
További információk[szerkesztés]
- Festschrift Anlässlich der 100 jährigen Wiederkehr des Todestages von Johann Wilhelm Klein. Wien, 1948
- Wanecek, O.: Geschichte der Blindenpädagogik. Berlin, 1969
- A vakok bécsi múzeumának honlapja (németül)