Jean-Claude Hollerich
| Jean-Claude Hollerich | |||
 | |||
| Született | 1958. augusztus 9. (65 éves) Differdange | ||
| Állampolgársága | luxemburgi | ||
| Foglalkozása |
| ||
| Iskolái |
| ||
| luxembourgi érsek | |||
.svg) | |||
| Annuntiate (Hirdessétek) | |||
| Vallása | római katolikus egyház | ||
| Szerzetesrend | Jézus Társasága | ||
| Pappá szentelés | 1990. április 21. Brüsszel | ||
| Püspökké szentelés | 2011. október 16. Luxembourg | ||
| Szentelők |
| ||
| Bíborossá kreálás | 2019. október 5. | ||
| Hivatal | luxembourgi érsek | ||
| Hivatali idő | 2011 - | ||
| Elődje | Fernand Franck | ||
| Utódja | hivatalban | ||
| Szentelt püspökök | |||
| |||
| Társszentelt püspökök | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Hollerich témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Jean-Claude Hollerich SJ (Differdange, 1958. augusztus 9. –) luxemburgi római katolikus püspök, a Luxembourgi főegyházmegye érseke, bíboros. 2018 óta az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa elnöke.
Életrajza[szerkesztés]
Jean-Claude Hollerich 1958. augusztus 9-én született a luxemburgi Differdange városában, gyermekkorát azonban nem itt, hanem Vianden városában tölti. A középiskola elvégzése után a római Gregoriana Pápai Egyetemre megy tanulni, ez idő alatt a Pápai Német-Magyar Kollégium hallgatója. 1981-ben visszatér hazájába és belép a jezsuita rendbe. A noviciátusi éveit Namur-ban tölti, majd két évet Luxembourgban szolgál. 1985-ben Japánba utazik, ahol a japán nyelv és kultúra mellett teológiai tanulmányait is folytatja a tokiói Sophia Egyetemen. 1989-ben tér vissza Európába, ekkor egy évet Frankfurtban tölt, itt szerzi meg a teológiai licenciátust.
1990. április 21-én szentelik pappá Brüsszelben. Ezt követően a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen tanul német nyelvi kultúrát és irodalmat. Ebből 1994-ben szerez licenciátust. Tanulmányai alatt különböző lelkipásztori teendőket is ellát.
1994-ben visszatér Japánba, a Sophia Egyetemre, ezúttal már oktatóként: németet, franciát és európai tanulmányokat tanít Tokióban. 2006-ban rendes egyetemi tanári kinevezést kap, 2008-ban pedig rektorhelyettesnek választják. 2011-ig marad Japánban, ezalatt a tokiói német plébánia káplánjaként, egyetemi lelkészként és számtalan más pozícióban is szolgál. Eközben tanulmányait is folytatja: 2001-ben doktori címet szerez. 2002-ben teszi le az örök fogadalmat, ezt követően a jezsuiták japán provinciájában több fontos pozíciót is betölt, 2008-tól a provincia consultora.
2011-ben tér vissza hazájába, július 12-én XVI. Benedek pápa pedig kinevezi luxembourgi érseknek. Püspökké szentelésére október 16-án kerül sor, a főszentelő elődje, a társszentelők pedig a kölni és a tokiói érsekek. 2012-ben ő celebrálja a luxemburgi trónörökös, Vilmos nászmiséjét. Luxemburgi érsekként több nemzetközi szervezet vezetésében is részt vesz, ezek közül a legjelentősebb az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa, melynek 2018 óta elnöke.
Részt vesz a 2015-ös családról szóló, valamint a 2018-as ifjúsággal foglalkozó püspöki szinóduson, a 2021-es püspöki szinódusnak pedig az elnökévé nevezte ki Ferenc pápa.
2021 szeptemberében Budapestre látogat, ahol az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson tart előadást.
2019. október 5-én Ferenc pápa bíborossá kreálta, ezzel ő a történelem első luxemburgi bíborosa. Római címtemploma a San Giovanni Crisostomo a Monte Sacro Alto. A Kultúra Pápai Tanácsa, valamint a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció tagja.
Nézetei[szerkesztés]
Hollerich püspökként igyekszik a laikusoknak – azaz nem papi személyeknek – nagyobb teret biztosítani az egyház kormányzásában, kiemelten fontos küldetésének tartja pedig az ifjúság bevonását. A nők egyházban betöltött szerepéről egy interjúban azt mondta, hogy mindenképpen változtatni kell a jelenlegi gyakorlaton, és nagyobb szerepet kell vállalniuk, de a női papság kérdésében nem foglalt állást. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad félni feltenni "nagyon nagy kérdéseket", ugyanakkor ezeket sok párbeszéddel lehet csak megválaszolni.[1]
2019-ben azt mondta, el tudja képzelni, hogy a jövőben nem csak nőtlen, hanem nős papok is szolgáljanak a római katolikus egyházban.[2]
A koronavírus-járvány kapcsán kifejtette, hogy meg fogja gyengíteni az egyházat Európában. Ennek azt látja okaként, hogy a pusztán kulturális okból vallásos emberek a lezárások után nem fognak visszatérni a templomokba. Ezt a lemorzsolódást azonban nem a járvány okozza, az csak felgyorsítja a folyamatot, de ez lehetőséget teremt az egyház megújítására.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b „Bin offen für Frauen als Priesterinnen”, katolish.de, 2020. szeptember 18.
- ↑ „Kardinal Hollerich über verheiratete Priester: "Warum nicht?"”, katolish.de, 2019. október 5.
Források[szerkesztés]
- Életrajza a Vatikán hivatalos honlapján. (angolul)
- Adatlapja a catholic-hierarchy.org oldalán
- Was auf dem Spiel steht: [Die Zukunft des Christentums in einer säkularen Welt]. Ein Gespräch mit Alberto Ambrosio und Volker Resing. Herder, Freiburg, Basel, Wien, 2022
.svg){kind=small}