Janicsár aga
A janicsár aga (törökül jenicseri agaszi) török katonai rang, rendszerint a bejler-bejjel egyenrangú, a fővárosi rendőrség főnöke.
A nagyvezírhez és a defterdárhoz hasonlóan saját külön divánnal rendelkezett, amelynek a tagjai a janicsárság törzskari tisztjei: a kul kjája (az aga helyettese), a szejmen basi, számszundsibasi, zagardsi basi, turnádsi basi és a bas csaus voltak. A janicsár aga ezen kívül részt vett a nagyvezír divánjában is.
Háború idején egy fehér zászlót (bajrak) és lófarkakat szoktak előtte vinni, utána pedig négy vezetéklovat vezetni.
Az udvari méltóságok közül a hárem és a szeráj felügyelőjét, az udvarmestert stb. nevezték így.[1][2]
Az aga tatár eredetű török szó az aka-ból (mongol aha, mandzsu age 'báty', megszólításban »úr«, agu, szintén megszólításban »mester, úr«). Eredeti jelentése báty volt, majd idősebb személyt és általában urat jelentett. A másodosztályú udvari tisztviselők és az alacsonyabb rangú török tisztek címe volt, míg az efendi elsősorban ugyanezen tisztségek közigazgatási megfelelője. Az udvari agák egyrészt a külső udvari szervezethez vagy a szerájhoz tartoztak, másrészt a belső udvari szervezethez, avagy háremhez. A szeráj felügyelője a kapu agasi volt, akit udvari stílusban babi seádet agasi, azaz a kapu [agája], tehát a boldogság kapujának neveztek, a fehér kasztráltak ura, a főudvarmester, akinek felügyelete alá tartozott a chásszoda basi, egy külön kamara vezetője nagyszámú hivatalnokkal, a chandazar basi, a kincstár legfőbb őre, a kilardzsij basi, a legfőbb pinceőr, a csamsir basi, a mosoda felügyelője stb. A hárem felügyelője a kizlar agasi volt, azaz a leányok [agája], avagy a bábi szeádet agasi, aki a boldogság házának [agája], az összes fekete kasztráltak ura. Felügyelete alá tartozott a válide agasi, a szultán anyjának [agája], a sehzádeler agasi, a hercegek nevelője, a chazudár agasi, a háremi kincsek őre, a böjük oda agasi, a leányok nagytermének felügyelője, küčük oda agasi, a leányok kistermének felügyelője.
A hadseregben az agai cím korábban az egyes hadtestek tábornokait illette meg. Ezek közül a legfontosabbak a janicsár agák (jenicseri agasi), a dzsebedzsi agasi (basa), a fegyvermester, a topodzsu agasi (basa), tüzérség parancsnoka és a lovasság egyes alakulatainak agái. A 19. század végén a szolga urát ágának, uramnak szólította, akárcsak a kérvényező a felsőbb hatóságot (agam: agám, efendim: uram, szultánim: uralkodóm). Egyébként az aga a kasztrált tisztségviselők címe volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Török hódoltság Magyarországon. Terebess Ázsia Lexikon. Terebess Hungária Kft.. (Hozzáférés: 2007. május 20.)
- ↑ Akadémiai kislexikon I–II. Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989–1990. ISBN 963-05-5279-5
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Janicsár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
