Irinyi Kiss Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irinyi Kiss Ferenc
Élete
Született1947. március 4. (77 éves)
Iriny
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers

Irinyi Kiss Ferenc (Iriny, 1947. március 4. –) erdélyi magyar költő, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolát Nagykárolyban végzett (1965), magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1971). 1968-tól a Gaál Gábor Kör ifjúsági vezetője. Az 1970-es években a szatmári Irodalmi Kört irányította. Szatmáron tanított, előbb a Brassói Lapok (1971–73), majd a Szatmári Hírlap belső munkatársa, 1979-1982 közt a lap Jelen című ifjúsági rovatának szerkesztője. 1990-től a Szatmári Friss Újság főszerkesztő-helyettese.

Munkássága[szerkesztés]

Verseit az Utunk, Igaz Szó, Echinox, Ifjúmunkás, Előre, Hargita, a Bányavidéki Fáklya és a Művelődés közölte.[1] A fegyverkovács beszéde c. kötetében (Kolozsvár, 1971) megjelent verseinek hangja a csendes, de konok töprengőé, ez eredményezi az apró dolgok átpoetizálását. Több verse jelent meg az Afirmarea című irodalmi antológiában (Szatmár, 1978).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Irinyi Kiss Ferenc: Mindent az alkotókért? Művelődés, 1978, 31. évfolyam, 5. sz., pp. 21. /Pegazus./

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kicsi Antal: Irinyi Kiss Ferenc: A fegyverkovács beszéde. Igaz Szó, 1972/3.