Imecs Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Imecs Béla
Született1898. május 11.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1987. június 13. (89 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (B-600. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Imecs Béla (Budapest, 1898. május 11. – Budapest, 1987. június 13.) magyar költő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

A kolozsvári Pásztortűz című lapban jelentkezett első költeményeivel. Tehetségét Osvát Ernő fedezte fel, aki a Nyugatban 1924-ben jelentette meg néhány szonettjét, s később is gyakran publikálta egyéni hangú, impresszionizmus felé hajló költeményeit, 1927-ig 30 versét közölte e lap.[5] Komlós Aladár említése szerint „Osvát új Adyt látott benne”.[5] Később a Babits Mihály által szerkesztett Új anthologia is beválogatta néhány alkotását. Talán a felé megnyilvánuló túlzó elvárás torpantotta meg, a Nyugat megszűntéig már csak hét verse jelent meg. „Már huszonöt éves korában így írt, szinte egész sorsát előrevetítve. »… kiéltem önmagam, önkínzó harcok végét már elértem, s Képzelt arcok dúlt ráncain keresztül/ Érzem hatalmas és bús szívverésem.«” [5]

Költői pályafutását lassan feladva műfordítással kezdett foglalkozni, elsősorban spanyol nyelvből. Rendszeresen szerepelt a Nagyvilág, az Alföld és a Tiszatáj irodalmi magazinok hasábjain fordításaival. Az Élet és Irodalom (és amelyből kivált, elődje az Irodalmi Újság) az 1950-es évek közepén több versét is közzétette, és sürgette egy önálló verseskötetének megjelentetését, ugyanis egész életében nem jelent meg önálló kötete. Színszappan Tamás című verses groteszkje[6] a 2000 folyóiratban jelent meg 1993-ban.[7]

Arca csoportképekről ismerhető meg, így a Komlós Aladár, Barabás Tibor és Faludy György társaságában készült felvételről, ahol Imecs Béla a bal oldalon álló első személy.[8]

Munkái[szerkesztés]

Műfordításai[szerkesztés]

Számos lapban rendszeresen jelentkezett fordításaival, a lista csak azon önálló antológiákat illetve köteteket tartalmazza, amelyekben fordítóként közreműködött

  • Puskin válogatott versei (Európa, Budapest, 1951)
  • A Malavoglia család, Giovanni Verga regénye (Európa, Budapest, 1956)
  • Szenvedély, Latin-amerikai szerelmes versek, szerk: Baranyi Ferenc (General Press, Budapest)
  • Dél Keresztje, Latin-amerikai költők versei (Európa, 1957)
  • Verses világjárás, szerk.: Rába György (Kozmosz Könyvek, 1971)
  • Költemények és egyéb verses munkák, Puskin (Szikra, 1949)
  • Járom és csillag, Latin-amerikai költők antológiája, szerk: Benyhe János (Kozmosz Könyvek, 1984)
  • Irodalmi mesék, Tomás de Iriarte(wd) (Magvető, 1955)
  • Viszontlátásra, édes…, Bruno Brehm (Renaissance, 1941)
  • Hispánia, Hispánia…, XX. századi spanyol költők versei, szerk: András László (Európa, 1959)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. a b Népszabadság (magyar nyelven)
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. a b c Lakatos István: Nyomozás Imecs Béla ügyében. Élet és Irodalom, 1978. május 6. 18. szám, 6. oldal
  6. „A lapban most Színszappan Tamás című, több mint tízlapnyi, négyszáz soros elképesztő rím szemtelenségét olvashatjuk: ez a »szappaneposz«, a »szappan« és a »szippant« szavakra alapuló rímeken keresztül dübörög, dalol és – főleg – elégiázik. A költemény a diáktréfa és a zsenialitás határán egyensúlyoz.” Beszélő, 1993. április 17. 15. szám. Rábeszélő rovat.
  7. 2000, 1993 (5.évfolyam) április. 46–56. oldal
  8. Petőfi Irodalmi Múzeum Barabás Tibor-hagyaték, F.9509. Fotó: Várkonyi Stúdió, 1950-es évek

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Hungária irodalmi lexikon. Szerk. Révay József, Kőhalmi Béla. Bp., Hungária, 1947.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.