Icsirizuka
Az icsirizukák (japán írással: 一里塚) olyan kis mesterséges halmok Japán egykori főútjai mellett (az utak mindkét oldalán), amelyek a kilométerkőhöz hasonló szerepet töltöttek be. Nevük onnan származik, hogy egymástól éppen egy ri (valamivel kevesebb mint 4 km) távolságra helyezkedtek el: az icsi ri jelentése „egy ri”, míg a cuka (amely a rendaku jelenség miatt szerepel az összetett szóban zuka formában) jelentése „halom”.
A halmok tetejére egy-egy fát szoktak ültetni, leggyakrabban a kínai ostorfa japonicus nevű változatát, de előfordulnak japánciprusok és más fafajok is.[1]
Hasonló halmok már az ókori Kínában is épültek. Úgy tartják, az első japán icsirizukák már Oda Nobunaga és Tojotomi Hidejosi idején megjelentek, de országszerte csak 1604-től, az Edo-korban kezdték őket nagy számban felépíteni három fő út, a tókaidó, a tószandó és a hokurikudó utak mentén. A mértékegységesítési politika alapján létesített halmok célja az utazók kényelmének szolgálata (a fák árnyéka például kellemes pihenőhely volt[2]) mellett az is volt, hogy a viteldíjak következetesen legyenek kiszámíthatók.[1]
A régi icsirizukák az utak nyomvonalának megváltoztatása után is a helyükön maradtak, de elhanyagolták őket, ezért a modern korra már igen rossz állapotba kerültek. A Meidzsi-restauráció után ráadásul az állami tulajdonú földeket privatizálták, az utakat pedig sokhelyütt bővítették, így számos útjelző halom megsemmisült. Bár például az 1840-es évek végén a tókaidó út mentén, Kiotó és Tokió (Sinagava) között még 104 létezett belőlük, mára már számuk jelentősen lecsökkent. A megmaradt icsirizukákat japán nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.[1]
Képek[szerkesztés]
-
-
Egy példány Szugito határán (Szaitama prefektúra) -
Egy halom a simocuke kaidó út mellett -
Hatalmas fa gyökereivel borított icsirizuka Kamejamában (Mie prefektúra)
