Horváth Henrik (művészettörténész)

Horváth Henrik
Született	1888. április 3. Szászhermány
Elhunyt	1941. január 15. (52 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	művészettörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Horváth Henrik (Szászhermány, 1888. április 3. – Budapest, 1941. január 15.) művészettörténész, az MTA levelező tagja (1940).

Családja

Horváth Péter községi jegyző, helytörténész és Boltsess Katalin fia. Felesége Kubelka Anna. Leánya Horváth Annemarie; fia Horváth Harry.

Életútja

Tanulmányait Lipcsében, Münchenben és Bécsben végezte. Ezt követően a budapesti egyetemen szerezte meg doktori oklevelét. Az első világháborúban a szerb, az orosz és az olasz fronton harcolt 1918-ig. 1919 és 1922 között a Futura cég tisztviselője volt, majd 1922 és 1925 között Olaszországban végzett művészettörténeti kutatásokat olasz állami ösztöndíjjal mint a Római Magyar Történeti Intézet tagja. 1922-től 1929-ig a Fővárosi Múzeum segédőre, 1929-től 1935-ig őre, 1935 és 1937 között osztályigazgatója, majd 1937 és 1941 között a székesfővárosi múzeumok központi igazgatója. 1930-tól 1937-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen mint magántanár működött, 1937-től 1941-ig a középkori művészet címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. Halálát gyomorrák okozta.

Fontosabb művei

• Buda a középkorban (Bp., 1932)
• Pannoniai antik elemek továbbélése román épületplasztikánkban (Pécs, 1935)
• A magyar szobrászat kezdetei (Bp., 1936)
• Zsigmond király és kora (Bp., 1937)
• Budapest művészeti emlékei (Bp., 1938)
• Középkori budai fejek (Bp., 1941)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Névpont