Heterofónia
A heterofónia a keleti zenekultúrákra jellemző kezdetleges többszólamúság. Ilyenkor a kísérő szólamok is a dallamot játsszák, azzal a különbséggel, hogy az egyes dallamhangokat kidíszítik, tekintet nélkül a keletkező disszonanciákra.[1]
A kifejezés Platón Nomoi (Törvények) című művében fordul először elő.[2] Már ott nagyjából azt jelenti, amit a későbbi zenetudományban: a kezdetleges többszólamúságnak azt a formáját, mikor a több hang által intonált dallamban az egyes szólamok regiszterben (azaz az ugyanazon hangforrás-típus által képzett hang magasságában és színében) és cifrázatokban el-el-térnek egymástól.[2]
Etimológia[szerkesztés]
Összetett szó: ókori görög ἕτερος héterosz (= más, eltérő) és a φωνή phonē (= hang) szavakból.
Alkalmazásai[szerkesztés]
Különösen a keleti (török, arab, perzsa, kelet-ázsiai) zenék sajátsága, pl. a gamelán-zenekarok élnek vele gazdagon. [2]
A dzsesszben is előfordul, különösen a Dixieland és a Chicago stílusoknál.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Balázs István: Zenei lexikon
- ↑ a b c Uj Idők Lexikona 13-14. Heterofónia (Budapest, 1939) |. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
- ↑ Heterophony | music (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 7.)