Haza Pártja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anavatan Partisi
Haza Pártja
Adatok
ElnökTurgut Özal (1983–1989)
Yıldırım Akbulut (1989–1991)
Mesut Yılmaz (1991–2002)
Ali Talip Özdemir (2003)
Nesrin Nas (2003–2004)
Erkan Mumcu (2005–2008)
Salih Uzun (2008–2009)

Alapítva1983. május 20.
Feloszlatva2009. október 31.

Ideológiaözalizmus[1]
neoliberalizmus[2][3][1]
Új Jobboldal[1]
gazdasági liberalizmus[4][1]
liberális konzervativizmus[4][1][5]
decentralizáció[6]
polgári nacionalizmus[4][1]
európa-pártiság[7]
Frakciók:
liberálisok
konzervatívok
nacionalisták
Politikai elhelyezkedésjobbközép
Hivatalos színeisárga, fehér

A Haza Pártja (törökül: Anavatan Partisi, rövidítve: ANAP) egy politikai párt Törökországban, melyet Turgut Özal alapított 1983-ban. 2009 októberében egyesült a Demokrata Párttal.

Az ANAP egy jobbközép neoliberális és liberális konzervatív pártnak tekintették, amely támogatta a kormány gazdaságban játszott szerepének korlátozását, valamint a magántőkét és a magánvállalkozásokat és a vallás bizonyos nyilvános megnyilvánulásait. Társadalompolitikájában az iszlám értékeket hangsúlyozta, de az iszlámnak az iszlamista pártoktól eltérő, modern felfogását képviselte; gazdaságpolitikájában a liberalizációt és a szabad piacgazdaságot támogatta.[1] Egyfajta neokonzervativizmust hirdetett, és a társadalom liberalizációját hangsúlyozta. Különösen 1991 óta, amikor Turgut Özalt Mesut Yılmaz követte, számos liberális reformot hajtottak végre. Az 1983-as török parlamenti választásokat az Özal vezette új Haza Párt nyerte meg. Bár a pártot az iszlám megújhodás híveinek és a világi liberálisoknak a potenciálisan bomlasztó keveréke alkotta, képes volt többségi kormányt alakítani, és rövid időre helyreállt a demokrácia.[8]

Története[szerkesztés]

1983-ban a 450 parlamenti mandátumból 212-t nyert el a Haza Pártja. Turgut Özal miniszterelnök[9] lett 1989-ig, illetve a Török Köztársaság nyolcadik elnöke 1993-as haláláig. Az általános választásokat követően engedélyezték a politikai pártok indulását a helyi választásokon. 1987-ben a 10 éves tiltást követően szintén engedélyezte a CHP (törökül: Cumhuriyet Halk Partisi) és az AP (törökül: Adalet Partisi) több mint 200 vezetője térhetett vissza a politikai életbe. Az 1987. november 29-én tartott általános választásokon 36,31%-os szavazati aránnyal 292 helyet szerzett a 450-ből.[9]

Ebben az időszakban az ANAP vezetői átalakították a gazdaságot szabadpiaci reformokkal, privatizációval, valamint a közkiadások jelentős csökkentésével. Ugyanekkor kérelmezték a törökök az Európai Gazdasági Közösséghez történő csatlakozásukat is, mely az Európai Unió előfutára volt, azonban ez a próbálkozás, hogy belépjen az EGK-ba kudarcba fulladt, mikor az ANAP bírálta a megkötendő vámunió előírásait, és úgy döntött, hogy ilyen feltételek mellett ez nem lehet Törökország érdeke.[9]

1991-ben az ANAP elvesztette többségét az Igaz Út Pártja (törökül: Doğru Yol Partisi) és a Szociáldemokrata Néppárt (törökül: Sosyaldemokrat Halkçı Parti) politikai tömörülésekkel szemben. 1995-ben a Haza Pártja rövid időre visszatérhetett a hatalomba az Igaz Út Pártjának koalíciós társaként. 1997 júliusától 1998 novemberéig az ANAP jelöltje, Mesut Yılmaz lett a miniszterelnök. 1999 áprilisában az addigi legnagyobb vereségét szenvedte el az ANAP, a szavazatok 14%-val csak a negyedik legnagyobb politikai párt lett Törökországban (ez a 365 helyből 86-ot jelent). Később, a 2002-es választásokon az 5,12%-os szavazati aránnyal be sem jutott a parlamentbe.[9]

2007. május 5-én jelentették be, hogy az ANAP és a Igaz Út Pártja egyesül Demokrata Párt (törökül: Demokrat Parti, DP) néven, azonban ez a kísérlet meghiúsult, és az ANAP bejelentette, hogy nem indul a közelgő választásokon. 2009. október 31-én egyesült a Demokrata Párttal. 2011. szeptember 11-én újjáalakult az eredeti ideológia mentén, jelenlegi elnöke İbrahim Çelebi.

Vezetői[szerkesztés]

1983–2009 között időszak pártvezetői:

  1. Turgut Özal (1983. május 20. – 1989. október 31.)
  2. Yıldırım Akbulut (1989. november 16. – 1991. június 15.)
  3. Mesut Yılmaz (1991. június 15. – 2002. november 4.)
  4. Ali Talip Özdemir (2002. november 18. – 2003. október 3.)
  5. Nesrin Nas (2003. október 15. – 2005. március 21.)
  6. Erkan Mumcu (2005. április 2. – 2008. október 26.)
  7. Salih Uzun (2008. október 26. – 2009. október 31.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Toplumdan Bireye Doğru: Özalizm ve Özalizm'in Türkiyede Yansımaları
  2. (2016. december 30.) „Turgut Özal Dönemi Yeni Sağ Devlet ve Ekonomik Liberalizm: Devlet ve Piyasa İlişkisinin Politik Ekonomisi” (török nyelven). Bilecik Şeyh Edebali Üniversitesi Sosyal Bilimler Dergisi 1 (1), 27–41. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 2.) „Türkiye’de ise devletçilik politikalarından vazgeçilerek, Neoliberal politikaların uygulandığı 1980’li yıllarda Turgut Özal, önemli bir figür olmuştur.” 
  3. The Impact of Motherland Party’s Neoliberal Policies on Labour Markets within the Framework of 3Ds in New Work Life (török nyelven). [2022. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  4. a b c Parti programı [archivált változat] (török nyelven) (2014. október 31.). Hozzáférés ideje: 2023. október 13. [archiválás ideje: 2021. október 10.] 
  5. Kockel, Ulrich. Connecting Cultures. LIT Verlag Münster, 247. o. (2004) 
  6. KAMU HİZMETİ ANLAYIŞINDA DEĞİŞİM VE YENİ SAĞ POLİTİKALAR
  7. Türkiye Cumhuriyeti hükümetlerinin Avrupa Birliği politikaları, 1983-2004
  8. pg. 265. "A History of the Modern Middle East. WestView Publishing, 2013.
  9. a b c d török politikai pártok (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.)