H–22

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
H–22
Kijevben, az Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított H–22 rakéta. Mögötte egy Tu–22M bombázó
Kijevben, az Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított H–22 rakéta. Mögötte egy Tu–22M bombázó

NATO-kódAS–4 Kitchen
Funkcióhajók elleni rakéta
GyártóDubnai Gépgyár, Uljanovszki Mechanikai Üzem
TervezőMKB Raduga
Fő üzemeltetőkSzovjetunió
Szolgálatba állítás1968 (hivatalosan 1971)

Hordozó repülőgépekTu–22, Tu–22M, Tu–95
Robbanótöltethagyományos vagy nukleáris
A Wikimédia Commons tartalmaz H–22 témájú médiaállományokat.

A H–22 Burja (cirill betűkkel: Х–22, NATO-kódja: AS–4 Kitchen) szovjet nagy hatótávolságú, légi indítású, hangsebesség feletti hajók elleni rakéta. A teljes, a rakétát és a hordozó repülőgépre telepített komponenseket is magában foglaló rakétarendszer jelölése K–22. A Raduga tervezőirodában fejlesztették ki az 1960-as években az ellenséges repülőgép-hordozók és repülőgéphordozó-harccsoportok ellen. Nukleáris és hagyományos harci résszel is felszerelhető. Kezdetben a Tu–22-es bombázókra telepítették, később a Tu–22M és Tu–95-ös bombázó repülőgépek is felfegyverezték ezzel a típussal. Továbbfejlesztett változata a H–32, amelyet 2016-ban rendszeresítettek a Tu–22M3M bombázókon. Sorozatgyártása a Dubnai Gépgyárban indult el, majd az Uljanovszki Mechanikai Üzemben (UMZ) folytatódott. Kb. háromezer darabot gyártottak.

A Szovjetunióban a haditengerészeti légierő repülőgépein állt szolgálatban. A Szovjetunión kívül Irakban is rendszeresítették, ahol két tucatnyi rakétát állítottak szolgálatba. A Szovjetunió felbomlása után Oroszországon és Ukrajna örökölt a szovjet eszközöket. Az Ukrajnához került példányokat a 2000-es évek elején megsemmisítették, míg Oroszországban napjainkban is hadrendben áll a típus.

Harci körülmények között a 2022-ben kezdődött Ukrajna elleni orosz invázió során többször is bevetette az Orosz Légierő. Az alapvetően nagy méretű tengeri célok elleni rakéták szárazföldi célok ellen pontatlanok. A bevetett H–22-es rakéták több alkalommal polgári célpontokat találtak el, számos civil áldozat halálát okozva. A hangsebesség több mint háromszorosaval repülő rakéta ellen a hagyományos légvédelmi rakéták hatékonysága korlátozott.

Története[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szergej Moroz, Szergej Popszujevics: Upravljajemije raketi dalnyej i morszkoj aviacii SZSZSZR (A Szovjetunió távolsági és haditengerészeti légierejének irányított rakétái), Major és Pilot kiadók közös kiadványa, Moszkva, helytelen ISBN kód: 5-93445-007-8 , pp. 45–53.
  • Viktor Markovszkij, Igor Prihodcsenko: Krilatije raketi SZSZSZR i Rosszii. Oruzsije raketonoszcev (A Szovjetunió és Oroszország robotrepülőgépei), Jauza kiadó, Moszkva, 2016, ISBN 978-5-699-86545-1 pp. 59–98.